2010. február 18., csütörtök

bagoly és veréb

Nagy felelősség ismert emberként nyilatkozni.
Az egyik reggeli műsorban a kimondhatatlan (művész)nevű Vuity Tvrtko fakadt ki a Magyar Rákellenes Liga 1 % támogatást kérő plakátjára, de irdatlanul.
Én nem nagyon támogatok egy alapítványt sem - jól tudjuk, a zömük "saját zsebre" dolgozik.
De hogy ez lenne a legundorítóbb magyar plakát?Emlékszem, amikor először láttam, megtorpantam kissé, mert valóban nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ennek ellenére én nem tartom vérlázítónak a figyelemfelhívás eme formáját. (Sőt, a kopaszra nyírt, beesett szemű gyerekek és a kommentelő síri hangú 1 %-ért könyörgése sokkal inkább bosszantóbb számomra.)
A rák az esetek többségében nem gyógyítható betegség, és aki át is vészeli, gyakran embert próbáló procedúrákon kell átesnie.
És aki nem beteg? Azt megérintik ezek a tények?
Legyünk őszinték: nem. És nem is vagyunk hajlandók belegondolni, hogy mindez velünk is megeshet.
Aki megszületett, az meg is fog halni. Ez tény.
Ha valaki segíteni akarja az alapítány betegségmegelőző munkáját, akkor elmondhatja, hogy mindent megtett azért, hogy a plakáton szereplő jelenet értelmét veszítse.

Ugyanakkor a beszélgetés előtt volt vendég az a kriminálpszichológus, aki lebuktatta a tömegmészárlásra készülő budapesti egyetemistát. (Ezt a mai napig nem értem: hogy bizonyítható valakiről, hogy valóban elkövette volna-e a bűntettet?)
Kiemelte: felelősnek tartja a médiumokat, ezen belül a tévécsatornák zömét az ilyen torz énkép kialakulásáért.
Itt a riporter sűrűn hallgatott, pedig mélységes önkritikát kellett volna gyakorolnia...