2009. augusztus 29., szombat

Megint Shakespeare-ről...

Az angliai warwicki Szűz Mária templomban hamarosan sor kerülhet a 17. században, Fulke Greville által emeltetett hatalmas síremlék felnyitására. Egy történész ugyanis annak nyomaira bukkant, hogy a férfi írhatta Shakespeare több darabját, amelyek eredeti példányait aztán a templomban rejthette el.
Mindezt a szarkofág korábbi átvilágítása is igazolta, amely három, doboz alakú tárgyat jelzett a sírban. A kutatók szerint ezekben dokumentumok lehetnek, és a további vizsgálatok megválaszolhatják, hogy milyen kapcsolat lehetett Greville és Shakespeare között. Az első teszt is egyházi jóváhagyással történt, így a szakértők most arra szeretnének engedélyt kapni, hogy egy speciális endoszkóppal vizsgálhassák át a sírt.
A munkálatokat a Westminster Apátság egyik régésze, Warwick Rodwell felügyeli. Véleménye szerint lehetséges, hogy a dokumentumok az évszázadok során megsemmisültek, de az is lehet, hogy a korban népszerű, ólommal lezárt dobozokról van szó, amelyek megőrizték azokat. A templom elöljárója szintén a sír felnyitása mellett kardoskodik, hiszen szerinte bármilyen kutatás csak a látogatók számát növelheti, amely 900 éves a templom megmentésében is segíthet. Az egyház felsőbb vezetése azonban etikai okokból nem járul hozzá a tesztekhez, így most az egyházmegyei bíróságnak kell dönteni az ügyben.
AWL Saunders, az ügyet kezdeményező történész szerint több nyom is arra utal, hogy Greville írhatta Shakespeare műveit: az elismert drámaíró és költő I. Erzsébet és I. Jakab udvari szerzője volt, és szerinte művei nagyon hasonlóak a Bárdéhoz. Emellett az is az azonosság mellett van, hogy ugynabban az utcában éltek, ugyanazok voltak a barátaik, illetve ugyanazokban az irodalmi körökben mozogtak. Ráadásul Greville magát nem egyszer „Shakespeare mesterének” nevezte.
Saunders szerint Greville műveiben több ponton utal az eltemetett dokumentumokra, amelyek közt talán I. Erzsébet életének története is megtalálható lesz. Akinek pedig ez nem lenne elég: Greville rózsakeresztes is volt, és a Shakespeare-kutatók többsége egyetért abban, hogy A vihar című darab is hasonló tudást feltételez, így talán azt is a mester írhatta.
Shakespeare kilétét egyébként a 19. század közepe óta vonják kétségbe: sokak szerint a munkákhoz olyan tudásra, felkészültségre és műveltségre lett volna szükség, amely neki nem állhatott rendelkezésére, így talán Christopher Marlowe, Francis Bacon vagy épp Edward de Vere lehetett a bárd.

A szakértők szerint az eredeti Shakespeare-kéziratok felfedezése meglepő és fantasztikus lenne, hiszen egyetlen, a bárdtól származó eredeti szöveg sem maradt fenn.

* * * * *

Sir Fulke Greville báró (1554 - 1628) költő, drámaíró és államférfi I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása idején állt az angol korona szolgálatában mint a haditengerészet kincstárnoka, majd az államkincstár kancellárja.
Tanulmányait Shrewsbury-ben, majd Cambridge-ben végezte. A fiatal báró hamar Erzsébet királynő kegyence lett.
Philip Sidney-vel (akinek életrajzírójaként ismeretes a mai napig) és Sir Edward Dyer-rel tagja volt az Areopagus irodalmi csoportosulásnak.Sidney és Greville részt kívánt venni Sir Francis Drake 1585-ös Nyugat-indiai expedíciójában, ám a hajós nem támogatta tervüket. Szintén sikertelenül próbáltak csatlakozni Robert Dudley hadseregéhez a hollandok ellen, ám 1591-ben egy rövid ideig Henrik navarrai király hadseregében szolgált.
Parlamenti képviselőként Warwickshiret képviselte több alkalommal.
Tragédiái, szonettjei, politikai- és erkölcsi témájú versei stílusa és mondanivalója súlyos.
Greville halálát egy szolga, Ralph Heywood okozta, aki végül öngyilkos lett.
Természetes örökös hiányában báróságát unokaöccse és fogadott fia, Robert Greville (1608-1643) örökölte. Az angol polgári forradalomban is részt vevő utód Lichfield ostromakor halt meg, mindössze 12 évvel túlélve az irodalmárt.

* * * * *

A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.
Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt.1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amely azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének.
A rózsakeresztes testvériség alapítója a 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenhreutz volt.
A rózsakeresztes rend alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban gnoszticizmus teológiára épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre.
E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel a 19. századig, amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak. Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.
A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőművesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.
A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették.
A rend tagjai közé tartozott Paracelsus, Nostradamus, Bacon, Comenius és Bessenyei György is.
A 20. században Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel, magyarországon pedig a gödöllői művésztelep munkásságára volt jelentős hatással.