2009. április 3., péntek

Albioni levelek L*

Thames path

A Temze (Thames) Anglia déli folyója Kemble-nél ered és az Északi-tengerbe öml ik. A 345 km hosszú folyam útja során 9 angol grófságot (county) érint, 20 mellékfolyója van és 134 híd ível át rajta.
Régen rengeteg homár és tengeri pisztráng élőhelye volt, manapság viszonylag állítólag nagy arányban kimutatható benne kokain.
A Dunához hasonlóan a középkori teleken rendszeresen befagyott, ilyenkor gyakran tarottak jegén vásárokat, népünnepélyeket, sportrendezvényeket.
Érdekesség, hogy a sokszor 16 méter mély folyó fenekén mintegy 1100 hajóroncs pihen.

A Londont kettészelő Temze partján a Parlamenttől nagyon izgalmas és kiadós sétát tehetünk mindkét parton.
Én a következő látnivalókat emelném ki:

Ha az északi oldalon a City felé haladunk, a Parlament után Boadicea inemus királynő emlékművét láthatjuk, róla már korábban írtam. (Az ellenkező irányban haladva a Tate British-hez érünk el.)
Innen szuper képeket kehet készíteni a szemben lévő London Eye-ról, ahol télen korántsem várakozik akkor a tömeg - igaz, jóval kevesebbet is látni a szürke időben.
Tovább haladva a Victoria Embankment-en elhaladunk az új Scotland Yard épülete mellett. A széles úton buszok is közlekednek, de bizonyos hétvégéken le szokták zárni (pl. kerékpárverseny miatt).
Most tulajdon képpen a Whitehall-lal párhuzamosan közlekedünk. A Westminster Bridge-t elhagyva egyiptomból hozott
A után következik kedvencem, a Billingsgate, ami számomra egy vészjóslóan üresen álló, kihalt palota benyomását kelti. Ez az 1875-ben épült Vásárcsarnok, az egykori halpiac. Rendkívül tetszenek a tetején elhelyezett aranyozott halak. Miután eredeti funkcióját elvesztette, manapság elsősorban céges rendezvényeknek (pl. divatbemutatóknak) ad helyet.

Tovább haladva jutunk el a Millennium Bridge-ig, vagyis a Szent Pál Székesegyház tövéhez.
A St Paul's Cathedral Európa ötödik legnagyobb temploma, mely némileg a római Szt. Péter Székesegyházra emlékeztet. Helyén már évszázadokkal a Wren-féle újjáépítése előtt is katedrális állt.
A középkori székesegyháznak a korabeli Európában nemigen akadt párja. Ez a székesegyház a Nagy tűzvész során teljesen megsemmisült.A székesegyház újjáépítésére Sir Christopher Wren irányításával 1675-1710 között került sor.A székesegyház északi harangtornyában 1878. óta tizenkét harangból álló harangjáték-szerkezet található, míg a déli, toronyórával díszített harangtoronyban az 1882-ben öntött, 360 mázsás „Great Paul” (Nagy Pál) harang zúg.
A székesegyház kupolájának átmérője 31 méter, 11 méterrel kevesebb, mint a Szt. Péter Székesegyházé. A kupola 30 méter magasan húzódó, belső körfolyosója az ún. Suttogó-folyosó (Whispering Gallery), mely arra utal, hogy a kupola alatt a korlát egyik felén elsuttogott szó a túloldalon is tisztán érthető.
530 lépcső vezet fel a 85 méter magasban található Arany Galériára (Golden Gallery), ahonnan lélegzetelállító londoni panoráma tárul elénk.
A székesegyház első orgonáját még 1695-ben a híres angol orgonakészítő mester, „Father Smith” (Bernhard Schmitz) építette. Rendszeresen játszott rajta Handel is, 8 nappal halála előtt még eljátszotta itt a Messiást. A jelenlegi orgona 1870-ben épült, Henry Willis műhelyében, de néhány sípja még a Smith atya orgonájából való.
A déli kórusfolyosó oldalán figyelemre méltó a költő, John Donne fehér márványszobra, mely a székesegyház egyetlen olyan műemléke, amely túlélte az 1666-os Nagy tűzvészt.
A déli kereszthajóból lépcsőn jutunk le az egész épület alatt végighúzódó, és így Európa legnagyobb kriptájába. Itt – számos államférfi szarkofágja mellett – megtaláljuk Wellington márványkoporsóját, Nelson fekete márvány szarkofágját, a festő William Turner, a hídépítő John Rennie, vagy a penicillint feltaláló Alexander Fleming sírköveit. A kripta déli oldalhajójában egy sima fekete márványlapon a székesegyház építőjének, Wrennek neve olvasható, fölötte a latin felirattal: „Lector, si monumentum requiris, circumspice”, azaz „Olvasó, ha emlékművét keresed, nézz körül”...

* * * * *

Christopher Wren (1632-1723) angol tervező, korának egyik legnagyobb építésze. A Szabadkőműves Páholy vezetője volt, és a Merkúr egyik kráterét róla nevezték el.
Apja East Knoyle rektora, majd Windsor Dékánja címet kapott.
Christopher gyermekkoráról nem nagyon állnak rendelkezésre adatok, de az biztos, hogy beteges volt. Első tanára édesapja volt, majd valószínűleg tanult Westminsterben is. Nagyon jól tudott latinul és kitűnően rajzolt. Érdeklődött a matematika, a mechanikus szerkezetek tervezése, és az anatómia iránt is.
Wren 1650-től lett az oxfordi Wadham College-ba, ahol a modern értelemben vett tudományos képzésben részesült.
Tanulmányai befejeztével rögtön aktív kutató- és kísérletező munkába kezdett Oxfordban, majd 1657-ben kinevezték az asztronómia professzorának a londoni Gresham College főiskolára. Hetente kellett latin és angol nyelvű előadásokat tartania minden érdeklődőnek – a belépés szabad és ingyenes volt. Ezekből a heti értekezésekből kezdett formálódni a Királyi Társaság (Royal Society), Anglia elsőszámú tudományos testülete.Wren tudományos eredményeit legfőképpen a Királyi társaság feljegyzéseiből ismerjük. Több témában folytatott tudományos munkát, érdekelte az asztronómia, az optika, a hosszúsági körök megtalálásának tengerészeti problémája, a kozmológia, a mechanika, a mikroszópia, a földmérés, a gyógyítás, és a meteorológia. Megfigyeléseket és méréseket folytatott, modelleket épített, és számos különböző eszközt fejlesztett és talált fel. Ugyanekkor fordult figyelme az építészet felé.
Wren első péítészeti próbálkozása Cambridge-ben volt.
A Szent Pál Katedrális újjáépítésével nem sokkal ezután bízzák meg, melynek terveit párizsi tanumányútja után készíti el. Egyhéttel később azonban a nagy tűzvész London kétharmadát elpusztította, és Wren a város újjáépítésére készített inkább terveket. Bár elgondolásait nem használták fel, királyi főépítészként jelen volt a város újjáépítését ellenőrizni. 51 templom építéséért volt személyesen felelős, ám ez nem feltétlenül jelenti, hogy az egyes épületek teljesen az ő terveit tükrözik.
Meglehtősen aktív közéleti személyiség volt, a parlamentbe is megválasztották Old Windsor képviselőjének 1680-ban, 1689-ben és 1690-ben, de nem foglalta el ezt a posztot. Viszont a Szabadkőműves Páholy vezetője volt.
1669-ben feleségül vette gyermekkori szomszédját, az akkor harminchárom éves Faith Coghillt, Sir John Coghill of Bletchingham leányát. Rövid házasságukból két gyermek született:. Az első alig másfél évesen meghalt. Második gyermekük, Christophert az apja tanította építészmesterségre. Ez a Christopher felügyelte a Szent Pál Katedrális tető alá ekrülését 1710-ben.
1677-ben, tizenhét hónappal első feleségének halála után Wren újra megnősült. Jane Fitzwilliam-et vette el, aki a liffordi ír nemes, Lord Fitzwilliam lánya volt, az édesanyja pedig egy sikeres londoni üzletember lánya. Nekik is két gyermekük született: egy kislány, és William, "Szegény Billy", aki szellemi fogyatékos volt. Ez a második házasság is röved ideig tartott, Jane Wren tuberkolózisban halt meg.
II. Károly király halála után Wren figyelme elsősorban a Whitehall felé fordult, valamint a Kensington Palota, Hampton Court és a londoni Greenwich Kórház projektjeihez is volt köze.
Wrent számos kritika érte későbbi élete során, megkérdőjelezték hozzáértését és támadták ízlését. (Úgy látszik, ez nem csak magyar szokás...) Ugyanakkor Wren egyik barátja, korának szintén nagy tudósa és építésze Robert Hooke véleménye szerint Archimedes óta nem született ember, akiben a gyakorlatias kéz és filozófikus elme tökéletesebb egységet alkotott volna.
Bár a Wren család birtoka Hamton Court területén volt, az építész Londonban, a St. James Streeten is bérelt egy házat. Egy 19. századi legenda szerint onnan gyakran tett nemhivatalos látogatást a készülő katedrálisban, hogy ellenőrizze 'legnagyobb alkotásának' alakulását. Egyik ilyen londoni kirándulása alkalmával meghűlt, és a következő néhány nap során betegsége rohamosan súlyosbodott. Pár nap múltán egyik szolgálója fel akarta kelteni szundításából, ám kiderült, hogy Wren meghalt.
1723. március 5-én helyezték örök nyugalomra.

* * * * *

Rengeteg bank és szálloda mellett vezet az út, a következő érdekesebb csomópont a Monument és a Bank állomás, rengeteg gyönyörű épülettel, és a két magas építménnyel (Monument, Swiss Rea). A London Bridge-t elhagyva eljutunk a Tower-ig és a Tower Bridge-ig.
A déli paron a Tower Bridge mellett áll a különleges alakú City Hall, mely 2002-óta működik. Tervezője Norman Forster. A "városházá"-t több becenévvel illették már, Darth Wader sisakjától kezdve a herezacskóig. :) (Egyébként csak nevében városháza, jogilag nem tölti be ezt a szerepet.)A tízemeletes üveg épület tetejére egy spirállépcső vezet fel, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra.
A London Bridge ezen oldalán van a Nancy lépcső, ahol a Twist Oliver történetében az utcalány elárulja bűnöző barátait, hogy megmentse Oliver-t. Sajnos nem ennyire izgalmas a látvány, szerintem inkább szocreál hangulata van, és majdnem mindig tanyázik itt egy-egy hajléktalan.

* * * * *

John Huffam Charles Dickens (1812-1870) a Viktoriánus-kor legnagyobb írója, az angol nyelv minden idők legkiválóbb művelője.
Jómódú családba született, sokat olvasott, különösen kedvelte a pikareszk regényeket (szatirikus hangvételű írások, melyek sokszor csavargó főszereplői agyafúrtságukkal boldogulnak).
Azonban amikor tizenkét éves lett, apja eladósodott és börtönbe került. Dickens egy fénymáz műhelyben kezdett dolgozni. Heti hat shillingből tartotta el magát és családját.
Pár évvel később a család anyagi helyzete jobbra fordult, elhagyhatták az adósok börtönét, de anyja vonakodott őt kivenni a műhelyből, amit a fiú soha nem bocsátott meg neki.
Ügyvédbojtárkodás és egy gyorsírói állás után újságíró, parlamenti tudósító lett. Huszonnégy éves korában jelent meg első regénye, a Pickwick Klub, amellyel azonnal nevet szerzett magának.
1836-ban feleségül vette Catherine Thompson Hogarth-ot, aki tizenöt év alatt tíz gyereket szült neki. 1842-ben együtt Amerikába utaztak, az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg.1858-ban Dickens és felesége szétköltöztek. A válás akkoriban szóba sem jöhetett, Dickens haláláig gondoskodott a feleségéről. A szakítás hátterében többek között alighanem Ellen Teman színésznő állt, aki feltételezhetően Dickens szeretője volt.
Dickens az 1865-ös Staplehurst vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Bár sértetlenül megúszta az incidenst, lelkében mély nyomott hagyott az eset. Ezt követően már csak egy regényt fejezett be, idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.
A szerencsétlenség ötéves évfordulóján hunyt el otthonában. Kívánsága ellenére (miszerint a rochesteri katedrálisban temessék el) a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.
A Twist Olivér című regény 1838-ban íródott. Az első mű az angol irodalomban, melynek egy gyermek a főszereplője. A történet további alakjai zömmel bűnözők, fertőben élő züllött emberek, akiknek előképei lehettek William Hogarth karikatúra-sorozatainak modelljei.
Olivér története egy társadalmi regény, mely felhívja a közvélemény figyelmét a törvénytelenségekre, a társadalmi igazságtalanságokra és kiszolgáltatottságokra, a gyermekmunka áldozataira, a gyermek bűnözésre.
A szarakzmustól és fekete humortól sem mentes írást Robert Blincoe árva élete ihlette.
Dickens művét több nyelvre lefordították, számos film feldolgozta, és az Oliver! című musical (melynek mostani londoni prezentációjában Rowan Atkinson játssza Fagin-t) is a szomorú sorsú fiú életét meséli el.

* * * * *
Egyébként közel 2000 éve mindig állt itt egy híd, a legelsőt valószínűleg rómaiak építették. A középkorban már kőátjáró épült, de sokáig házak és üzletek sokasága is volt rajta, ami nehezítette az átjutást, ráadásul a folyami közlekedést is blokkolta.

London Bridge is falling down,
Falling down, falling down,
London Bridge is falling down,
My fair Lady...
Ez itt a "régi" London híd zenéje, ez pedig talán a "legfrisebb" Fergie-től.
(Megjegyzés: a gyermekdal nem egyidős a híddal, és a London Bridge nem a Tower Bridge!)
A mai London Bridge elődjét 1824-ben kezdték el építeni John Rennie tervei alapján. A 283 m hosszú és 15 m széles gránit hidat IV. Vilmos adta át 7 év múlva. A 20. századra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ki kell cserélni. Egy meglepő fordulattal 1967-ben eladták az amerikai Arizónába, és 1973-ra épült meg a mai híd. 11 évvel később a Jupiter nevű brit hadihajó nekiütközött, ami jelentős rongálódást okozott a London Bridge szerkezeten. 2004-ben egy parádén pedig egy háborús repülőgép szállt a híd pillérei között.

A híd déli végén van a London Bridge Museum, mely a Hollywood-i filmstúdiókat megszégyenítő hátborzongató élményt ígér (én nem láttam).
Pár pub után egy pompás vitorlás hajó, a Golden Hinde Sailing Ship horgonyzik. 1578-'80 között Francis Drake ennek a másolatnak az eredetijével kerülte meg a földet.

* * * * *

Sir Francis Drake (1540(?) – 1596) helyettes admirális, angol tengerész, navigátor, felfedező, kalóz és I. Erzsébet politikusa.
Édesapja protestans földművelőből lett világi prédikátor. 12 fia közül Francis volt a legidősebb.
Az 1549. évi katolikus felkelés idején elmenekültek, és Kentben egy bárkán kaptak szállást. Francis 13 évesen hajósinasnak állt. Több hajóútja és kalandja után Angliába visszatérve felfigyelt rá a királynő.
1577-ben Erzsébet királynő a spanyolok ellen expedicióra küldte, de a hajók borzalmas állapota és egyéb személyi problémák miatt (finoman fogalmazva) eléggé nehézkesen indult útnak, hogy áthajózzon a Magellán-szoroson. Őt tekintik az Antarktisz felfedezőjének is.
Néhány hét múlva sérülései miatt visszafordulnak, és vezérhajóját ekkor kereszteli át Golden Hind-nek.
Az Arany Szarvastehén kapitánya azonban nem békésen tervezte a hazafelé vezető utat. Megtámadta a spanyol kikötőket, néhány spanyol hajót elfoglalt. Egy alkalommal Drake egy perui kincsszállitó hajóra tette a kezét, amely 25,000 peso tiszta aranyat jelentett, Lima közelében hosszas üldözés után érték utol a Cacafuego-t, mely a leggazdagabb zsákmánynak bizonyult (34 kg arany, ékszer, 13 láda fémlemez, 23 tonna ezüst).1579-ben Drake Új Spanyolországban kikötött, barátságos viszonyt tartott fenn a helyi indián lakossággal. A helységet átnevezte Nova Albion-nak, s az angol királyi korona tulajdonába vette. Hátrahagyott embereket a kolónia megalapításhához. Helye azonban a mai napig nem tisztázott, mivel a spanyolok, a támadások elkerülése végett titokban tartották.
Hajóútja során emberei pontosan feltérképezték útjukat nyugat felé, az észak-amerikai kontinens észak-nyugati “sarkát”. Erzsébet királynő minden információt titokban kívánt tartani az észak-nyugati átjáróval kapcsolatban, amely eredményeképpen Nova Albion sokkal északabbra került, mint valójában volt.
Drake nyugat felé hajózott és néhány hónappal később megérkezett a mai Indonéziában. Innen átszelve az Indiai-óceánt körül hajózta Afrikát a Jóreménység fokánál.
1580-ban érkezett meg Angliába 59 megmaradt emberével a fedélzeten, és egy gazdag spanyol kincsekkel megrakott teherhajó szállítmánnyal. A királynő a következő évben Fancis Drake-t lovaggá ütöttette, és a hajós még ez év szeptemberében Plymuth polgármestere lett.
A királynő parancsba adta, hogy Drake minden beszámolója az útról titkosítva legyen, s a résztvevők fogadalmat tettek a hallgatásról.
1585-ben kitört a háború Spanyolország és Anglia között. 1589-et követően az Armada veresége után Drake felada volt felkutatni és megsemmisíteni az Armada megmaradt hajóit Ez a küzdelem 12000 ember és húsz hajó elvesztésével járt abrit részről.
Drake volt az első angol rabszolga kerskedő, s hatalmas profitot söpört be a Nyugat-Afrikában elfogott feketék kereskedelmével. Afrikai foglyait addig adta el a spanyol ültetvényeseknek, míg ezzel alá nem ásta hírnevét.
Drake ellenséges érzései a spanyolok ellen elsősorban vallási okokból fakadt. Életét arra szentelte, hogy a spanyolok ellen harcoljon. A spanyolok úgy vették őt számításba mint törvényen kivüli kalózt, de Anglia szimpatizált vele.Előfordult, hogy az összerabolt ezüst szállítmányt nem tudta elszállítani a súlya miatt.
A maga idejében az angolok között nemzeti hősnek számított, viszont a spanyol történelem úgy említi őt mint kalózt, aki könyörtelenül feldúlta a spanyol hajókat, kikötőket az Újvilágban. A spanyolok a vad támadásai után századokig úgy emlegették a kísértet embert, mint a Sárkánykigyó (El Draque). II. Fülöp spanyol király 20.000 dukát vérdíjat tűzött ki a fejére.
1595-ben egy sikertelen támadás után San Juan (ma Puerto Rico) ellen vérhasban halt meg Portobelo településen Panamában.

* * * * *

A 140000 mérföldet megtett gálya ma múzeumként működik, de gyakran kibérlik ünnepélyes eseményekre is.

Innen tovább folytatva az utat a 400 éves pubhoz, az Anchor-hoz érkezünk.
Ennek szinte szomszédságában áll a Globe Színház, majd a Tate Modern múzeuma következik.

A Hungerford Bridge-nél áll az építészetileg kétes megítélésű Royal Festival Hall.
A Londoni Filharminikus Zenekar koncertterme 2900 üléshellyel rendelkezik. 1951-ben nyitották meg.(Sir Thomas Beecham vezényli a Londoni Filharmonikusokat 1932-ben a Royal Festival Hall Queen Elizabeth termében.)

A London Eye-hoz közeledve jó időben rengeteg mutatványos kápráztatja el a Temze-parton a járókelőket. Szóval fegyverekezzen fel mindenki némi aprópénzzel! :)
A Dali Universe a katalán képzőművész, Salvadore Dali állandó kiállítási helye (itt én nem voltam, nem kedvelem Dali munkásságát), a London Aquarium mintegy 350 halfajt mutat be.

A London Eye a British Airways finanszírozásával készült el. 2000-ben nyitották meg a sokáig a világ legnagyobb forgókerekének számító nevezetességet. A 135 méter magas kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a városra. Viszont nem éppen olcsó mulatság...
32 kapszula alakú fülkéje egy óriáskerékhez van rögzítve, mely fél óra alatt tesz egy teljes kört. Egy kabinba 25 ember fér. 1700 tonna vas kellet az elkészítéséhez.
Érdekesség, hogy a tervek szerint 5 évig állt volna a Millenniumi Kerék, de mivel hihetetlen számú látogatót vonzott, így engedélyt kapott a további működtetése.

* * * * *

Sok sztár él Londonban, sokuk nem hétköznapi körülmények között. Kate Moss és Amy Whouse irtó népszerű errefelé, noha a kokainfüggőségükön kívül mostanság nem nagyon tudnak mással előrukkolni.
Sokan, nagyon sokan kábítószereznek itt. Camdenben pl. az utcán vehet az ember füves cigit.
Állítólag már a Temzében is kimutatható a kokain jelenléte.
Ez azért elgondolkodtató és irtó szomorú...