2011. július 23., szombat

Alaszka - Anchorage

Anchorage Alaszka legnépesebb városa (az állam lakosságának közel fele itt él), egyben önálló közigazgatási egység.
Egy háromszög alakú félszigeten helyezkedik el, melyet a Cook Inlet két nyúlványa határol: a Knik Arm és a Turnagain Arm; a szárazföld felől pedig a Chugach-hegység. Valódi tengerpartja azonban nincs, az összegyűlt hordalék ugyanis szabályos sármezőket alkot.Nyáron az átlaghőmérséklet 13 és 23 fok között mozog, télen pedig -7 és -15 fok között a tenger közelségének köszönhetően.1914-ben alapították az alaszkai vasút építését szolgáló kikötőként (nevének jelentése horgonyzóhely), és a település utcahálózatának nagy részén látható, hogy tervezőasztalon készült. A mértani pontossággal megépült utcák zömén egyirányú közlekedés, és bár vannak modern épületek, az állandó földrengésveszély miatt a házak nem lehetnek 21 emeletnél magasabbak. Az 1940-es években a két katonai támaszpont építése komoly fejlődést jelentett. A legtöbb munkahelyet a turizmus, az olajipar, valamint kormányzati-katonai létesítmények adják. Anchorage-től északra a nemrég egyesített Fort Richardson katonai támaszpont van - 30.000 katona él és dolgozik itt.
Az 1964-ben bekövetkezett földrengés kilenc áldozatot követelt, és jelentős anyagi károkat okozott, főleg a városközpontban, illetve az agyagos talajú vagy hegyoldalak alatt fekvő területeken. A földmozgás nyomán elinduló szökőár szerencsére nem ért el a városig.Az 1980-as években a Transzalaszkai Csővezeték bevételeinek köszönhetően más városok mellett Anchorage-ban is emelkedett az életszínvonal, bővült az infrastruktúra. Az 1990-es évektől a gazdaság húzóágazata a turizmus.
Azt tudni kell, hogy irtó drága ország, még az üzemanyagért is többet kell fizetni, mint a többi tagállamban.
Anchorage Alaszka legfontosabb kikötője, az alaszkai vasút- és közúthálózat egyik csomópontja. Nemzetközi repülőtere a Ted Stevens International Airport.
A látnivalók közül elsőként említem az Anchorage Museum-ot, mely igazán impozáns kiállításokkal mutatja be Alaszka történetét, sőt, a természeti jelenségeket fizikai kísérletekkel próbálja megértetni. Mindenképpen érdemes betérni ide, mind a kiállított anyag, mind az anyag izgalmas bemutatása miatt.A Bear Square-en több turista program csalogatja a kíváncsiakat: befizethetünk buszos városnézésre, filmeket nézhetünk meg az ország állatvilágáról és a sarki fényről, ehetünk fagyit, és kipróbálhatjuk az aranyásók igen nehéz munkáját - a tuti kincstalálás ígéretével. Bár a végeredmény nem aranyrög, hanem aprócska aranyfüst lemezke - szóval 15 dollárért cserébe tuti arannyal érkezünk haza Alaszkából.A medvék mellett a rénszarvasok jelenléte igencsak jellemző. Gyakran betévednek a városba, ott kószálnak (gyakran a kölykükkel), és bizony igencsak veszedelmesek, szóval csak óvatosan. Bár egy Star nevű példány elkerítetten éli napjait, és a Facebookon állítólag saját rajongói oldala is van.A város mellett építették fel a Native Heritage Center-t, ahol azt mutatják be, hogy a ma élő indiánok hogy viszonyulnak őseikhez, hogy hogyan tartják hagyományaikat. A belépő igazán borsos, de érdemes megnézni. Hagyományőrző kézműveseket, folklór csoportok bemutatóit tekinthetjük meg, filmeket, fotókat, a hátsó parkban pedig azt mutatják be, milyen házakban, milyen körülmények között éltek a bennszülöttek.A központban a rengeteg ajándékbolt mellett (a pár dollárostól az extrém elitig) tipikus amerikai üzletek tartanak nyitva. Számomra az a (nyilván nem bőrből készült) cipő volt nagy újdonság, melyben a kesztyűhöz hasonlatosan a lábujjaknak külön-külön kialakított bújtató volt kialakítva. Természetesen sok orosz bolt is van, lenyűgöző szépségű dísztárgyakkal.
Hogy még mi mindent érdemes látni a városban, segít nekünk az ingyenesen megtekinthető Visitor Center (az F Streeten van egy fabódé a régi Városháza mellett - na, nem erre gondolok, hanem az ezzel átellenben álló modern épületre), ahol nekem a leges legjobban a sztereó hatású fotók tetszettek. Egy szemüveg segítségével az archív fotókon szereplők mögötti környezet mélységet kapott, mintha 3D-s képeket nézegettem volna. Itt is van egy kis kiállítás a különböző tájegységek állatvilágát bemutatásával (kitömött állatokkal!), filmekkel, csomó prospektussal, ingyenes előadásokkal. Ismétlem: ingyenes, de a belépés során a repterek biztonságát megszégyenítő procedúrán kell átesni!
A parkok gyönyörűen karban tartottak, tele színpompás virágokkal. Szinte mindenütt tudunk fotózni egy totemoszlopot - na, nem mind eredeti, és rengeteg a kültéri szobor is (szerintem a macik vezetik a toplistát). Van planéta-túra is, azaz a naprendszer arányosan kicsinyített mását hozták a városba. A start természetesen a Nappal kezdődik, s a csaknem 5 órás séta során a legszebb helyek mellett megyünk el, és információkat olvashatunk el az aktuális bolygóról.Gondolom, a turisták miatt lehet nyáron is betlehemet kapni Alaszkában, ahol a szereplők az indiánok genetikai jegyeit viselik magukon, és cuki huskyk őrzik a történet szereplőit. És itt is lakik Mikulás, akit nemcsak meglátogatni lehet, de levelet is lehet írni neki, valamint némi anyagi ráfordítás ellenében "eredeti" küldeményt is kapunk az ősz szakállútól.
Az emberek nagyon kedvesek, érdeklődőek, de a közbiztonság enyhén szólva sem a legjobb.

Alaszka

Az 1.477.261 négyzetkilométer területű Alaszka 1959-től az USA 49., területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állama. Neve (Alyeska) jelentése „nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld”.Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal.
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt, aki már 1728-as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba - ám a nagy köd miatt nem látta az amerikai szárazföldet. Végül 1741-ben pillantotta meg a déli partokat. 1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.A fennhatóságuk alá került Alaszka az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. Orosz-Amerika első telepe 1773-ban létesült, közigazgatási központja Kodiak, 1808-tól Sitka volt. A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-Amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, és benépesíteni sem nagyon tudták az oroszok a területet. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Így a krími háború után az Orosz Birodalom eladta a területet az Egyesült Államoknak. A vételár mindössze 7,2 millió dollárnyi arany volt. Alaszka nem tagállamként csatlakozott az USA-hoz, hanem csupán mint territórium. 1959-ben vált az unió 49. államává, miután Eisenhower aláírta az államiságát rögzítő Alaska Statehood Act nevű törvényt.
Az ország akárcsak az orosz telepeseknek, úgy az amerikaiaknak sem volt vonzó. A földje nem volt jól művelhető, s más különösebb adottsága nem akadt 1896-ig, míg ki nem tört a történelem legnagyobb aranyláza. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása, a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött, valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között.
Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak, bár a hidegháborúban felértékelődött stratégiai pozíciója, és az itt talált olaj is fontossá tette Alaszkát.Az országban több aktív vulkán is található, valamint itt van Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Mount McKinley (6194 m). A mezőgazdaság fő terméke a tengeri hal. A könnyűipar nem túl jelentős, élelmiszeripari termékekből és minden más általános termékből is behozatalra szorul.Alaszka úthálózata az állam igen kis részére terjed ki, a főváros, Juneau kizárólag légi úton közelíthető meg, ezért évtizedek óta napirenden lévő kérdés a kormányzat átköltöztetése Anchorage-be vagy Fairbanks-be.A mára közkedvelt sporttá vált kutyaszánhajtás még a 20. század első évtizedeiben is a legfontosabb közlekedési és szállítási mód volt. Az egyik legnagyobb évente megrendezett verseny, az Iditarod az 1925-ös diftériajárvány kiterjedését megakadályozó szérumfutásnak állít emléket, melynek résztvevői öt és fél nap alatt tettek meg több mint ezer kilométert.