Az Észak-Afrikai Maliban élő negyedmilliós dogon nép a Bandiagara fennsík szirtjei tövében, Timbuktu városától délre él, és különös eredetmondáiról vált ismertté. Valószínűleg a 13-14. század tájékán telepedtek le jelenlegi lakhelyükre, s azóta is itt élnek elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban. Pásztorkodásból, kecsketartásból és gabonatermelésből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket.Egy évben csak egyszer halászhatnak az Antogo-tó "szent vízében", ilyenkor percek alatt "megszabadítják" a tavat a halaktól.
A törzs tagjai ugyan írni, olvasni nem tudnak, azonban különös, egyedülálló eredettörténettel rendelkeznek, mi szerint valamikor az idők homályában a Szíriusz csillagrendszerből érkezett kétéltű lények, Nommo-k segítették őket kultúrájuk fejlődésében. kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket.
Elbeszélése szerint a Szaturnuszt gyűrű veszi körül, a bolygók a Nap körül forognak, a Jupiternek négy holdja van, és naprendszerünket a Tejút felé a Szaturnusz határolja, mint a naprendszer legkülső, legtávolibb bolygója. Mellesleg az egész világegyetemben rengeteg értelmes faj létezik.
Elbeszélése szerint a Szaturnuszt gyűrű veszi körül, a bolygók a Nap körül forognak, a Jupiternek négy holdja van, és naprendszerünket a Tejút felé a Szaturnusz határolja, mint a naprendszer legkülső, legtávolibb bolygója. Mellesleg az egész világegyetemben rengeteg értelmes faj létezik.
"A teremtés kiinduló pontja a Sirius Digitariának nevezett kísérője, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő erőinek továbbélését..."
A Digitaria a létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hoszabb, vagyis jóval távolabb van tőle.
A Digitaria a létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hoszabb, vagyis jóval távolabb van tőle.
A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sokezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. Barlangjuk falán a Nommokkal és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.A dogonoknak meglepően pontos csillagászati ismeretei vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik.
A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. Tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve.
Égboltunk mintegy 6.000 szabad szemmel látható távoli csillaga között a Nagy kutya csillagkép főcsillaga a Szíriusz, mely a Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter után a legfényesebb lámpás az éjszakai égbolton.
Már az ősi egyiptomiak is tisztelték e csillagot, de más kultúrák érdeklődését is felkeltette.
A 19. század első felében Friedrich Wilhelm Bessel csillagász felfedezte a Sirius "első rejtélyét": a csillag szokatlanul változó saját mozgását. Azt a következtetést vonta le, hogy a Szíriusz körül egy "láthatatlan" kisérő is kering, amely tömegvonzásával megzavarja a csillag mozgását. A csillagászok megkülönböztetik a fényes Sirius A-t és kísérőjét a Sirius B-t, mely a fôcsillagot majdnem 50 év alatt kerüli meg elliptikus pályán.
Később a csillagok fényének színképelemzéséből sikerült megtudni a csillagokban uralkodó nyomást és a felszíni hőmérsékletet. Kiszámították, hogy a 8,7 fényévnyire lévő csillag a Napnál jóval nagyobb energiát sugároz szét és tömege kb. kétszerese a Napunkénak.
Ezzel szemben a Szíriusz B egy fehér törpe.
Sőt, a dogonok az ősöktől örökölt rajzaikban a Szíriusz A és B egymáshoz viszonyított mozgási pályáját a legkisebb tévedés nélkül napjainkban is bármikor megrajzolják Afrika száraz homokjába. És nem feledkeznek meg az "emmaya"-ról sem, melyet a tudomány egykor Sirius C-nek nevez majd, ha végre bebizonyosodik, hogy tényleg létezik.
A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését.
Az 1930-as években két néprajztudós is felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki.
A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert Temple amerikai tudós a szanszkrit- és a keleti tudományok szakértője is, aki személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak:
"Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később.
Szíriusz rejtély címmel Temple 1976-ban adta ki az itt levont következtetéseiről írott művét, mely nagy viszhangot váltott ki, majd "Dogon mitológia és csillagászat" címmel Guman István a csillagász szemével próbált a rejtély végére járni.És hogy honnan tudja mindezeket a dolgokat ez a civilizálatlan, természeti nép? Egyesek szerint a szájról-szájra átörökített tudás mögött talán a csillagokból a régmúltban idelátogatott "idegenek" állhatnak.
A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. Tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve.
Égboltunk mintegy 6.000 szabad szemmel látható távoli csillaga között a Nagy kutya csillagkép főcsillaga a Szíriusz, mely a Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter után a legfényesebb lámpás az éjszakai égbolton.
Már az ősi egyiptomiak is tisztelték e csillagot, de más kultúrák érdeklődését is felkeltette.
A 19. század első felében Friedrich Wilhelm Bessel csillagász felfedezte a Sirius "első rejtélyét": a csillag szokatlanul változó saját mozgását. Azt a következtetést vonta le, hogy a Szíriusz körül egy "láthatatlan" kisérő is kering, amely tömegvonzásával megzavarja a csillag mozgását. A csillagászok megkülönböztetik a fényes Sirius A-t és kísérőjét a Sirius B-t, mely a fôcsillagot majdnem 50 év alatt kerüli meg elliptikus pályán.
Később a csillagok fényének színképelemzéséből sikerült megtudni a csillagokban uralkodó nyomást és a felszíni hőmérsékletet. Kiszámították, hogy a 8,7 fényévnyire lévő csillag a Napnál jóval nagyobb energiát sugároz szét és tömege kb. kétszerese a Napunkénak.
Ezzel szemben a Szíriusz B egy fehér törpe.
Sőt, a dogonok az ősöktől örökölt rajzaikban a Szíriusz A és B egymáshoz viszonyított mozgási pályáját a legkisebb tévedés nélkül napjainkban is bármikor megrajzolják Afrika száraz homokjába. És nem feledkeznek meg az "emmaya"-ról sem, melyet a tudomány egykor Sirius C-nek nevez majd, ha végre bebizonyosodik, hogy tényleg létezik.
A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését.
Az 1930-as években két néprajztudós is felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki.
A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert Temple amerikai tudós a szanszkrit- és a keleti tudományok szakértője is, aki személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak:
"Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később.
Szíriusz rejtély címmel Temple 1976-ban adta ki az itt levont következtetéseiről írott művét, mely nagy viszhangot váltott ki, majd "Dogon mitológia és csillagászat" címmel Guman István a csillagász szemével próbált a rejtély végére járni.És hogy honnan tudja mindezeket a dolgokat ez a civilizálatlan, természeti nép? Egyesek szerint a szájról-szájra átörökített tudás mögött talán a csillagokból a régmúltban idelátogatott "idegenek" állhatnak.
* * * * *
Sirius Black a Harry Potter sorozat egy szereplője. Tagja a "Tekergők" csoportjának (Tapmancs), James Potter (Ágas), Remus Lupin (Holdsáp) és Peter Pettigrew (Féregfark) mellett, akikkel együtt alkotta meg a Tekergők térképét.A híres és nagy múltú Black család leszármazottja, akik mindig is felsőbbrendűnek tartjották az aranyvérűket. Több családtag a Halálfalókhoz csatlakozott. Siriust, mivel ezt a nézetet nem osztotta, családja megvetette és árulónak tartotta. Egyedül Alphard bácsikája kedvelte, mert őt is kiutálták a Black családból.Sirius már fiatal korában forrófejű volt, rengeteget volt büntetőmunkán Roxfortban. James és Lily Potter esküvőjén ő volt a násznagy, és ő lett fiuk, Harry keresztapja.
Mikor Jamesék tudomást szereztek róla, hogy Voldemort rájuk vadászik, bűbájt hajtottak végre, amivel megmenekülhettek volna a mágus elől. A titokgazda eredetileg Sirius lett volna, ám Peter Pettigrew lett a kiválasztott. Ám Peter elárulta rejtekhelyüket Voldemortnak, aki végzett Harry szüleivel, Harryt pedig megsebesítette, ami által önmaga elvesztette testét, de meg nem halt.Ezután Sirius megkereste Petert, hogy végezzen vele, de az árulónak kiáltotta őt ki, tizenkét embert ölt meg átokkal, a saját halálát is eljátszotta, és patkány alakban elmenekült. Így Siriust letartóztatták, és tárgyalás nélkül Azkabanba küldték, hiszen nem tudta bizonyítani ártatlanságát.Tizenkét év múlva, mikor megtudta egy újságból, hogy Pettigrew patkány alakjában Harry közvetlen közelében tartózkodik (Ron Makesz patkánya), megszökött, hogy megölje. Sirius tisztázza magát Harry előtt, és Harry úgy dönt, keresztapjához költözik. De ez nem sikerül, ugyanis telihold van, Lupin átalakul vérfarkassá, a felfordulásban Peter átalakul patkánnyá, és kereket old. Ezután Siriusnak is menekülnie kell.Ezután egy ideig messze külföldön bujkál, majd a bajlós jelekre visszatér az országba, és Roxmorts egyik hegyi barlangjában bújkál, hogy Harry közelében lehessen. Miután Voldemort visszatér, Dumbledore elküldi, hogy értesítsen néhány rendtagot, és rejtőzzön el Lupinnál.
Mint a Black család legidősebb férfi tagja, ő örökli szülei házát. Felajánlja a Főnix Rendjének, hogy itt rendezzék be a főhadiszállást. Dumbledore utasítására a Black-házban kell maradnia, amit nehezen visel. A minisztériumi csatában veszti életét, Bellatrix Lestrange öli meg. Testét azonban nem temetik el, mert Bellatrix átka miatt átzuhan a "függönyön" túlra.A hatodik részben megtalálják Sirius végrendeletét, amelyben Harryre hagyja a Grimmauld tér 12-t, vele együtt Siport, a házimanót és Csikócsőrt, a hippogriffet. Siport Harry a Roxfortba küldi, hogy ott dolgozzon a konyhán. Csikócsőrt pedig Hagridnak, a Roxforti vadőrnek adja, Szilajszárny néven, hogy a Mágiaügyi Minisztérium ne akadjon a nyomára. Harry a Grimmauld tér 12-t a Főnix Rendjének adja.
Mikor Jamesék tudomást szereztek róla, hogy Voldemort rájuk vadászik, bűbájt hajtottak végre, amivel megmenekülhettek volna a mágus elől. A titokgazda eredetileg Sirius lett volna, ám Peter Pettigrew lett a kiválasztott. Ám Peter elárulta rejtekhelyüket Voldemortnak, aki végzett Harry szüleivel, Harryt pedig megsebesítette, ami által önmaga elvesztette testét, de meg nem halt.Ezután Sirius megkereste Petert, hogy végezzen vele, de az árulónak kiáltotta őt ki, tizenkét embert ölt meg átokkal, a saját halálát is eljátszotta, és patkány alakban elmenekült. Így Siriust letartóztatták, és tárgyalás nélkül Azkabanba küldték, hiszen nem tudta bizonyítani ártatlanságát.Tizenkét év múlva, mikor megtudta egy újságból, hogy Pettigrew patkány alakjában Harry közvetlen közelében tartózkodik (Ron Makesz patkánya), megszökött, hogy megölje. Sirius tisztázza magát Harry előtt, és Harry úgy dönt, keresztapjához költözik. De ez nem sikerül, ugyanis telihold van, Lupin átalakul vérfarkassá, a felfordulásban Peter átalakul patkánnyá, és kereket old. Ezután Siriusnak is menekülnie kell.Ezután egy ideig messze külföldön bujkál, majd a bajlós jelekre visszatér az országba, és Roxmorts egyik hegyi barlangjában bújkál, hogy Harry közelében lehessen. Miután Voldemort visszatér, Dumbledore elküldi, hogy értesítsen néhány rendtagot, és rejtőzzön el Lupinnál.
Mint a Black család legidősebb férfi tagja, ő örökli szülei házát. Felajánlja a Főnix Rendjének, hogy itt rendezzék be a főhadiszállást. Dumbledore utasítására a Black-házban kell maradnia, amit nehezen visel. A minisztériumi csatában veszti életét, Bellatrix Lestrange öli meg. Testét azonban nem temetik el, mert Bellatrix átka miatt átzuhan a "függönyön" túlra.A hatodik részben megtalálják Sirius végrendeletét, amelyben Harryre hagyja a Grimmauld tér 12-t, vele együtt Siport, a házimanót és Csikócsőrt, a hippogriffet. Siport Harry a Roxfortba küldi, hogy ott dolgozzon a konyhán. Csikócsőrt pedig Hagridnak, a Roxforti vadőrnek adja, Szilajszárny néven, hogy a Mágiaügyi Minisztérium ne akadjon a nyomára. Harry a Grimmauld tér 12-t a Főnix Rendjének adja.