Két éve kezdte Kocsis Ágnes második nagyjátékfilmjét forgatni. A Pál Adrienn címet viselő alkotás a múlt vasárnap mutatkozott be Cannes-ban, és elnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban - 19 versenymű közül. Az önálló szekciót 1978-ban alapította Gilles Jacob, a fesztivál jelenlegi elnöke a filmnyelvet megújító filmek bemutatására. A programban művészfilmek indulnak, melyek alkotói manapság nem feltétlenül a legfiatalabbak, és gyakran épp oly híresek, mint a hivatalos versenyprogramba meghívott művészek.
A Pál Adrienn magyar-holland-osztrák-francia koprodukcióban készült. Forgatókönyvét a rendező a férjével, Andrea Robertivel közösen írta, aki állandó alkotótársa. Az operatőr Fillenz Ádám volt. A film főszerepét Gábor Éva, a MTI korábbi munkatársa, jelenleg rádiós hírszerkesztőként dolgozó amatőr színész alakítja. Partnerei: Znamenák István, Horváth Ákos, Pokorny Lia, Hegyi Izabella, Thúróczy Szabolcs. A Pál Adriennt a bemutatóján percekig tartó tapssal fogadta a fesztiválközönség."Nagyon megtisztelő számunkra ez a díj. A filmkritikusok véleménye nagy mértékben meghatározhatja a leendő közönség ízlését, választásait. Azt hiszem, a mi filmünknek - amely egy magyarul beszélő, erősen szerzői film - szüksége van az ilyen elismerésekre, hogy könnyebben eljuthasson a nézőkhöz." - köszönte meg a rendezőnő a díjat.
A film főhőse Piroska, a szép arcú, zsírpárnák mögé rejtett, üres tekintetű, tizennyolc éve egy budapesti kórház elfekvő osztályán dolgozó nő, aki a munkájában töltött idő minden egyes percét keserű lerakódásként cipeli magával.
Piroskát az amatőr színésznő, Gábor Éva alakítja, akit egy évig kerestek, de megérte megvárni. Megkapó természetességgel játszik, és figurája magában hordozza azt a kettősséget, ami ahhoz kell, hogy érdekes legyen nézni ebben a szinte cselekménymentes filmben több mint két órán át: életunt, fásult és tompa, de valahogy mégis kiváltja a szimpátiánkat. Talán azért, mert a legtöbben egy hetet se tudnánk lehúzni ezen a borzalmas melóhelyen.
„Egy közösségi portálon egy kollegám látta meg a hirdetést, és ő szólt, hogy szerinte ezt a szerepet rám írták” – mondta Cannes-ban Gábor Éva, aki csak a hosszú próbafolyamat után, a forgatás előtt olvasta el a forgatókönyvet. „Piroska életében mindenki találhat olyan részt, amelyből ráismerhet a süteménybe zárt félelmeire, keserűségére és szorongásaira”.A történet kulcsa Gábor Éva szerint az, hogy Piroska azáltal, hogy el tudja magától engedni az elvesztett barátnőjét, megtalálja önmagát.
Piroska egyik idős beteget Pál Adriennek hívják, mint általános iskolás legjobb barátnőjét is, akivel évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot. Piroska elhatározza, hogy megkeresi Adriennt, és ezzel egy egészen furcsa utazás kezdődik el. Úgy fest, senki sem tudja, mi van Adriennel, viszont mindenki másképp emlékszik rá. Kocsis nagyon ügyesen mutatja be az emlékek trükkös természetét, hogy legalább annyira szólnak az emlékezőről, mint a tényleges múltról.
És ha Pál Adrienn minden emlékező fejében mást jelent, akkor persze Piroska múltja is megkérdőjeleződik. Ám a film utolsó negyedében előrukkol egy nagy meglepetéssel is a meseszövő, és az újabb apró jelek azt mutatják, Piroskában valami megváltozott. Talán.
Muszáj még megemlíteni a film szép, tiszta vizuális világát. Fillenz Ádám operatőr sokat fejlődött a Friss levegő óta, a mesteri, de a filmmel szerves egységben létező, nem hivalkodó beállítások már az ajánlóban is egyszerűen szépek.
Kocsis Ágnes 1970. július 10-én született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi karán lengyel, esztétika és filmelmélet szakon végzett. Az egyetemi évek alatt két szemesztert ösztöndíjjal a krakkói Jagieo Egyetem filmfakultásán töltött, 2003-ban egy évig a római Scuola Nazionale del Cinema (a régi Centro Sperimentale di Cinematografia) ösztöndíjas hallgatója volt filmrendezés és forgatókönyvíró szakon. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Film- és Tévérendező szakán 2005-ben szerzett diplomát.
Első nagyjátékfilmje, a Friss levegő 2006-ban rögtön elnyerte a 37. Magyar Filmszemle Első filmes rendezői díjat. A film számos nemzetközi filmfesztivál programjában szerepelt, Varsóban elnyerte a FIPRESCI díját, majd az Európai Filmakadémia a legjobb első filmnek járó European Discovery-díjra jelölte 2006-ban.
Rövidfilmjei: A vírus (2005); 18 kép egy konzervgyári munkáslány életéből (2002); (2000) és az Szortírozott levelek, és az Ugyanúgy volna, mint Sandokan.
A film főhőse Piroska, a szép arcú, zsírpárnák mögé rejtett, üres tekintetű, tizennyolc éve egy budapesti kórház elfekvő osztályán dolgozó nő, aki a munkájában töltött idő minden egyes percét keserű lerakódásként cipeli magával.Piroskát az amatőr színésznő, Gábor Éva alakítja, akit egy évig kerestek, de megérte megvárni. Megkapó természetességgel játszik, és figurája magában hordozza azt a kettősséget, ami ahhoz kell, hogy érdekes legyen nézni ebben a szinte cselekménymentes filmben több mint két órán át: életunt, fásult és tompa, de valahogy mégis kiváltja a szimpátiánkat. Talán azért, mert a legtöbben egy hetet se tudnánk lehúzni ezen a borzalmas melóhelyen.
„Egy közösségi portálon egy kollegám látta meg a hirdetést, és ő szólt, hogy szerinte ezt a szerepet rám írták” – mondta Cannes-ban Gábor Éva, aki csak a hosszú próbafolyamat után, a forgatás előtt olvasta el a forgatókönyvet. „Piroska életében mindenki találhat olyan részt, amelyből ráismerhet a süteménybe zárt félelmeire, keserűségére és szorongásaira”.A történet kulcsa Gábor Éva szerint az, hogy Piroska azáltal, hogy el tudja magától engedni az elvesztett barátnőjét, megtalálja önmagát.
Piroska egyik idős beteget Pál Adriennek hívják, mint általános iskolás legjobb barátnőjét is, akivel évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot. Piroska elhatározza, hogy megkeresi Adriennt, és ezzel egy egészen furcsa utazás kezdődik el. Úgy fest, senki sem tudja, mi van Adriennel, viszont mindenki másképp emlékszik rá. Kocsis nagyon ügyesen mutatja be az emlékek trükkös természetét, hogy legalább annyira szólnak az emlékezőről, mint a tényleges múltról.És ha Pál Adrienn minden emlékező fejében mást jelent, akkor persze Piroska múltja is megkérdőjeleződik. Ám a film utolsó negyedében előrukkol egy nagy meglepetéssel is a meseszövő, és az újabb apró jelek azt mutatják, Piroskában valami megváltozott. Talán.
Muszáj még megemlíteni a film szép, tiszta vizuális világát. Fillenz Ádám operatőr sokat fejlődött a Friss levegő óta, a mesteri, de a filmmel szerves egységben létező, nem hivalkodó beállítások már az ajánlóban is egyszerűen szépek.
Kocsis Ágnes 1970. július 10-én született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi karán lengyel, esztétika és filmelmélet szakon végzett. Az egyetemi évek alatt két szemesztert ösztöndíjjal a krakkói Jagieo Egyetem filmfakultásán töltött, 2003-ban egy évig a római Scuola Nazionale del Cinema (a régi Centro Sperimentale di Cinematografia) ösztöndíjas hallgatója volt filmrendezés és forgatókönyvíró szakon. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Film- és Tévérendező szakán 2005-ben szerzett diplomát.Első nagyjátékfilmje, a Friss levegő 2006-ban rögtön elnyerte a 37. Magyar Filmszemle Első filmes rendezői díjat. A film számos nemzetközi filmfesztivál programjában szerepelt, Varsóban elnyerte a FIPRESCI díját, majd az Európai Filmakadémia a legjobb első filmnek járó European Discovery-díjra jelölte 2006-ban.
Rövidfilmjei: A vírus (2005); 18 kép egy konzervgyári munkáslány életéből (2002); (2000) és az Szortírozott levelek, és az Ugyanúgy volna, mint Sandokan.