Eddig azt hittem, hogy dörzsölt vagány vagyok, akit nehéz átverni, különben reggelenként több tonnát emelek, tehát a testi kondíció jól hat a szellemiségre is.
Nem gondoltam volna, hogy csúnyán hülyére vehetnek olyan emberek/?/ akik harmad annyi ideig sem jártak iskolába, mint én.
Május 11-én, kedden reggel történt. Az egyik növendékemet vártam otthon egy soron kívüli ének órára. Utána készültem be a Rádióba dolgozni.
Csöngettek.
A nejem szólt, hogy itt egy pasas, aki kitakarítaná az eresz csatornát és helyre húzgálná a cserepeket. Kimentem a kapuhoz és láttam, hogy az illető nem az idén barnult le. Persze ez nem tántoríthatott el, mert az egész művészi pályám a cigányokkal zajlik, szívbéli barátaim vannak közöttük, milyen alapon zárkózom el egy munkát kereső roma embertől?
Közben kiderült, hogy még vannak a mikrobuszban. Kérték, hogy a létrák miatt hadd tolassanak be a kertbe. Kiszállt hat nagydarab oláhcigány, ők voltak a „csapat”. Ez már elindíthatta volna a vészcsengőt hátul az agyamban…
- Mennyibe fog kerülni ?
- Tízezer forintba - mondja a cigány. - Azaz magának megcsináljuk nyolcezerért.
- Ne csinálják nyolcért, legyen rendesen elvégezve, adok egy tízest és lehet, hogy máskor is találkozunk.
A vezetőjük nézegette a csatornákat, fejét csóválta, azt mondta, elérettek, lyukacsosak. Igaz, hogy kilenc éve végeztük az emelet ráépítést, de ráhagytam.
- Szóval, mégy egyszer kérdezem, mennyit fogok fizetni ?
- Mondtam, hogy nyolc ezret - így a cigány.
Közben kedélyesen elbeszélgettünk. Elmondtam,hogy mivel rádiós beosztásom miatt szakmai vezetője vagyok az összes cigányzenésznek és nótaénekesnek, régen egyszer azt mondták, hogy tiszteletbeli zenészvajda vagyok. Én pedig ezt szívesen „hordozom”meg be is mondom minden olyan fellépésen, ahol sok a roma a nézőtéren. Mindig nagy tapsot kapok erre.
Megérkezett a növendékem, elkezdtük az ének órát.
Egyszer csak jön a feleségem kétségbeesve:
- Gyere már, mert ezek lekapták és cserélik az ÖSSZES csatornát, mennyibe fog ez kerülni?
Kirohantam és kérdőre vontam a vezetőt, hogy mit csinálnak ?
- Amit maga is mondott, kicseréljük a csatornákat.
- Ki kérte ezt, én nem !! És mennyibe fog ez kerülni ?
- Amennyit mondtam, nyolcezer forint MÉTERENKÉNT!!!
- Azonnal abbahagyni a munkát és tessék számolni!!!
Az egyik paréj biztosított, hogy még kétmillióba sem fog kerülni. Azt hittem, hogy elájulok. Gyorsan átvillant az agyamon, hogy ezek gazemberek, képesek visszajönni, bosszút állni.
- Azonnal csináljanak egy gyors számítást!!!
Nekiállt a rohadék, majd így szólt : ÖTSZÁZNYOLCVANEZER!!!
A nejemmel együtt ordítottuk, hogy nem kértük a cserét, ők forgatták félre a szót. Szó sincs arról, hogy én ezt kifizessem. Elkezdődött a cigánykodás. 500.000, majd „csak magának” 450.000.
Azt nem mondhattam, hogy csinálják vissza az eredetit, mert a levert régi csatornákat szétbarmolták és ott maradtam volna esővíz elvezetés nélkül. Többször is eljátszották a szemétládák: - jó, akkor ne fizessen semmit … - és indultak kifelé. Ki a fene mert volna ebbe belemenni?
Végül azt mondtam: - Bár nem tartok itthon pénzt, de ha elmegyünk a bankhoz, hajlandó vagyok 300.000 Ft-ot fizetni és felejtsük el egymást.
Úgy is lett, ott várt a díszkíséret a bank előtt.
Mielőtt átadtam volna a pénzt, elmondtam nekik: tudom, hogy az aljasságuk miatt nem érinti meg magukat az, amit mondok, de ez a pénz nyaralásra lett félretéve. Én egy hattagú családot tartok el egyedül, nehezen fogjuk kiheverni a veszteséget. Tudom, hogy egy munkának van munkadíja és anyag költsége, de ez nekünk nem volt bekalkulálva, nem is volt rá szükség, hiszen egy kilenc éve feltett csatorna nem szorul cserére. Csak tisztításról volt szó. Tehát BECSAPTAK!
Látszólag szánakozó pofát vágtak, de utána gondolom, jót röhögtek rajtam.
Elővettem egy névjegyet:
- Nézzék, ez Kállai Csabának, Magyarország cigány fővajdájának a névjegye. Jó viszonyban vagyunk. Időnként Ő is föllép velünk és énekel. Most fölhívom és ezt az egészet elmesélem neki, véleménye szerint jót tesz-e ez az amúgy is ingatag magyar-cigány viszonynak és vajon milyen irányba tereli a már meglévő cigány-gyűlöletet?
Csabát fölháborította az ügy és kérdezte, hogy visszaadassa-e a pénzt.
- Nem kell - mondtam, mert végül is látható a munkájuk eredménye, a szakmájukhoz értenek, remélem rendes anyagot használtak. Maga az elv, ha egy kis nyugdíjas beengedi őket, azzal mit művelnének?
A házamon itt-ott valóban új bádog csillog. El se merem képzelni, mi lett volna, ha nem állítom le időben a munkát.
Feleségemmel internetről megszereztük az anyag árakat és átlagolt munkadíjakat.
Ha AKARTUK is volna a munkát, tehát mi kértük volna föl ezeket az állatokat, akkor is 200.000 Ft-tal vagyunk átvágva, de mivel nem volt szükség a munkájukra, így 300.000 a veszteség, plusz az átverés, csőbehúzás. Nem rossz órabér azért a kb.40 percért a megérkezésüktől a bankba indulásig. Olyan csatorna pedig nincs, aminek 8.000 Ft lenne a folyómétere.
Megjegyzem a bank előtt igen kényelmetlenül érezték magukat, mert a tőszomszédságában van a kerületi rendőr kapitányság…
Bár én szigorlatoztam 30 éve pszichológiából, rá kellett jönnöm, hogy sehol nem vagyok ezekhez a disznókhoz képest, akik tökéletesen fölépített lélektani csapdával húztak csőbe, bizonyára van benne gyakorlatuk elég.
Nem tudom, mennyit szánt még nekem a Jó Isten. Kellett az, hogy ezután a hátralevő életemet úgy éljem:
- Ne közösködj cigánnyal, mert becsap, kirabol!!!
Ez természetesen nem vonatkozik szeretett kollégáimra, barátaimra.
Figyeljenek, legyenek résen, és ha meglátják a LEC-828 rendszámú elől narancssárga, hátul fehér mikrobuszt, jól gondolják meg, hogy szóba állnak-e velük!!!
Nem gondoltam volna, hogy csúnyán hülyére vehetnek olyan emberek/?/ akik harmad annyi ideig sem jártak iskolába, mint én.
Május 11-én, kedden reggel történt. Az egyik növendékemet vártam otthon egy soron kívüli ének órára. Utána készültem be a Rádióba dolgozni.
Csöngettek.
A nejem szólt, hogy itt egy pasas, aki kitakarítaná az eresz csatornát és helyre húzgálná a cserepeket. Kimentem a kapuhoz és láttam, hogy az illető nem az idén barnult le. Persze ez nem tántoríthatott el, mert az egész művészi pályám a cigányokkal zajlik, szívbéli barátaim vannak közöttük, milyen alapon zárkózom el egy munkát kereső roma embertől?
Közben kiderült, hogy még vannak a mikrobuszban. Kérték, hogy a létrák miatt hadd tolassanak be a kertbe. Kiszállt hat nagydarab oláhcigány, ők voltak a „csapat”. Ez már elindíthatta volna a vészcsengőt hátul az agyamban…
- Mennyibe fog kerülni ?
- Tízezer forintba - mondja a cigány. - Azaz magának megcsináljuk nyolcezerért.
- Ne csinálják nyolcért, legyen rendesen elvégezve, adok egy tízest és lehet, hogy máskor is találkozunk.
A vezetőjük nézegette a csatornákat, fejét csóválta, azt mondta, elérettek, lyukacsosak. Igaz, hogy kilenc éve végeztük az emelet ráépítést, de ráhagytam.
- Szóval, mégy egyszer kérdezem, mennyit fogok fizetni ?
- Mondtam, hogy nyolc ezret - így a cigány.
Közben kedélyesen elbeszélgettünk. Elmondtam,hogy mivel rádiós beosztásom miatt szakmai vezetője vagyok az összes cigányzenésznek és nótaénekesnek, régen egyszer azt mondták, hogy tiszteletbeli zenészvajda vagyok. Én pedig ezt szívesen „hordozom”meg be is mondom minden olyan fellépésen, ahol sok a roma a nézőtéren. Mindig nagy tapsot kapok erre.
Megérkezett a növendékem, elkezdtük az ének órát.
Egyszer csak jön a feleségem kétségbeesve:
- Gyere már, mert ezek lekapták és cserélik az ÖSSZES csatornát, mennyibe fog ez kerülni?
Kirohantam és kérdőre vontam a vezetőt, hogy mit csinálnak ?
- Amit maga is mondott, kicseréljük a csatornákat.
- Ki kérte ezt, én nem !! És mennyibe fog ez kerülni ?
- Amennyit mondtam, nyolcezer forint MÉTERENKÉNT!!!
- Azonnal abbahagyni a munkát és tessék számolni!!!
Az egyik paréj biztosított, hogy még kétmillióba sem fog kerülni. Azt hittem, hogy elájulok. Gyorsan átvillant az agyamon, hogy ezek gazemberek, képesek visszajönni, bosszút állni.
- Azonnal csináljanak egy gyors számítást!!!
Nekiállt a rohadék, majd így szólt : ÖTSZÁZNYOLCVANEZER!!!
A nejemmel együtt ordítottuk, hogy nem kértük a cserét, ők forgatták félre a szót. Szó sincs arról, hogy én ezt kifizessem. Elkezdődött a cigánykodás. 500.000, majd „csak magának” 450.000.
Azt nem mondhattam, hogy csinálják vissza az eredetit, mert a levert régi csatornákat szétbarmolták és ott maradtam volna esővíz elvezetés nélkül. Többször is eljátszották a szemétládák: - jó, akkor ne fizessen semmit … - és indultak kifelé. Ki a fene mert volna ebbe belemenni?
Végül azt mondtam: - Bár nem tartok itthon pénzt, de ha elmegyünk a bankhoz, hajlandó vagyok 300.000 Ft-ot fizetni és felejtsük el egymást.
Úgy is lett, ott várt a díszkíséret a bank előtt.
Mielőtt átadtam volna a pénzt, elmondtam nekik: tudom, hogy az aljasságuk miatt nem érinti meg magukat az, amit mondok, de ez a pénz nyaralásra lett félretéve. Én egy hattagú családot tartok el egyedül, nehezen fogjuk kiheverni a veszteséget. Tudom, hogy egy munkának van munkadíja és anyag költsége, de ez nekünk nem volt bekalkulálva, nem is volt rá szükség, hiszen egy kilenc éve feltett csatorna nem szorul cserére. Csak tisztításról volt szó. Tehát BECSAPTAK!
Látszólag szánakozó pofát vágtak, de utána gondolom, jót röhögtek rajtam.
Elővettem egy névjegyet:
- Nézzék, ez Kállai Csabának, Magyarország cigány fővajdájának a névjegye. Jó viszonyban vagyunk. Időnként Ő is föllép velünk és énekel. Most fölhívom és ezt az egészet elmesélem neki, véleménye szerint jót tesz-e ez az amúgy is ingatag magyar-cigány viszonynak és vajon milyen irányba tereli a már meglévő cigány-gyűlöletet?
Csabát fölháborította az ügy és kérdezte, hogy visszaadassa-e a pénzt.
- Nem kell - mondtam, mert végül is látható a munkájuk eredménye, a szakmájukhoz értenek, remélem rendes anyagot használtak. Maga az elv, ha egy kis nyugdíjas beengedi őket, azzal mit művelnének?
A házamon itt-ott valóban új bádog csillog. El se merem képzelni, mi lett volna, ha nem állítom le időben a munkát.
Feleségemmel internetről megszereztük az anyag árakat és átlagolt munkadíjakat.
Ha AKARTUK is volna a munkát, tehát mi kértük volna föl ezeket az állatokat, akkor is 200.000 Ft-tal vagyunk átvágva, de mivel nem volt szükség a munkájukra, így 300.000 a veszteség, plusz az átverés, csőbehúzás. Nem rossz órabér azért a kb.40 percért a megérkezésüktől a bankba indulásig. Olyan csatorna pedig nincs, aminek 8.000 Ft lenne a folyómétere.
Megjegyzem a bank előtt igen kényelmetlenül érezték magukat, mert a tőszomszédságában van a kerületi rendőr kapitányság…
Bár én szigorlatoztam 30 éve pszichológiából, rá kellett jönnöm, hogy sehol nem vagyok ezekhez a disznókhoz képest, akik tökéletesen fölépített lélektani csapdával húztak csőbe, bizonyára van benne gyakorlatuk elég.
Nem tudom, mennyit szánt még nekem a Jó Isten. Kellett az, hogy ezután a hátralevő életemet úgy éljem:
- Ne közösködj cigánnyal, mert becsap, kirabol!!!
Ez természetesen nem vonatkozik szeretett kollégáimra, barátaimra.
Figyeljenek, legyenek résen, és ha meglátják a LEC-828 rendszámú elől narancssárga, hátul fehér mikrobuszt, jól gondolják meg, hogy szóba állnak-e velük!!!
Tarnai Kiss László
énekművész, tanár
vezetőszerkesztő-műsorvezető
énekművész, tanár
vezetőszerkesztő-műsorvezető