A bűvész a színpadon az illúzió csodáját adja ajándékba. Azt a hitet, hogy csodák léteznek. Elsősorban kézügyességi trükkökkel szórakoztatja közönségét.
A mágia a természeti jelenségek megmagyarázására való igényből született. Az idő múlásával a mágiához kötődő rítusok száma egyre nagyobb, a rítusok egyre bonyolultabbakká válnak, és egy ponton túl meghaladják a közember ismereteit és szakértelmét. Profiriusz (görög filozófus a III. századból) és Apuleiosz (latin szerző a II. századból) szerint a mágus szó perzsa eredetű, "filozófus", "tudós" értelemben használták.
"...- Szolgálatukra! - mondta Cipolla. - Feltéve, hogy beleegyeznek, egynéhány számtani feladvánnyal kezdjük a programunkat...
Álmélkodás és nagy taps. A gyerekek odavannak. Szeretnék tudni, hogy csinálta. Magyarázzuk, hogy a trükköt nem lehet csak úgy megérteni, éppen ezért bűvész ez az ember. Most hát tudják, milyen egy bűvészest. Ahogy előbb a halász hascsikarást kapott, és most kész az eredmény a táblán - pompás volt, s mi aggodalmasan láttuk, hogy a gyerekeket izzó szemük s a fél tizenegyre járó idő ellenére nagyon nehéz volna hazacipelni. Sírás lenne belőle. S mégis világos volt, hogy a púpos nem bűvészkedett, legalábbis nem a kézügyesség értelmében, és hogy az egész egyáltalán nem gyerekeknek való. Megint csak nem tudom, a közönség voltaképpen mit gondolt magában; de az összeadandó számok meghatározásánál az a "tetszés szerint" alighanem nagyon kétes ügy volt; a megkérdezettek egyike-másika talán a maga esze után felelt, de egészben nyilvánvaló volt, hogy Cipolla kiválogatta az embereit, s hogy a hókuszpókusz, amely az előre felírt eredményért volt, akaratától függött - számolótehetségét persze még így is meg kellett csodálni, ha a többi különösképpen nem is tartozott a csodálnivalók körébe. S hozzá a hazafias hév s az ingerült méltóság - a cavaliere honfitársai elemükben érezhették magukat, s megőrizhették tréfás kedvüket; a kívülről jövőt azonban elfogódottá tette ez az egyveleg."
A mágia a természeti jelenségek megmagyarázására való igényből született. Az idő múlásával a mágiához kötődő rítusok száma egyre nagyobb, a rítusok egyre bonyolultabbakká válnak, és egy ponton túl meghaladják a közember ismereteit és szakértelmét. Profiriusz (görög filozófus a III. századból) és Apuleiosz (latin szerző a II. századból) szerint a mágus szó perzsa eredetű, "filozófus", "tudós" értelemben használták.
"...- Szolgálatukra! - mondta Cipolla. - Feltéve, hogy beleegyeznek, egynéhány számtani feladvánnyal kezdjük a programunkat...
Álmélkodás és nagy taps. A gyerekek odavannak. Szeretnék tudni, hogy csinálta. Magyarázzuk, hogy a trükköt nem lehet csak úgy megérteni, éppen ezért bűvész ez az ember. Most hát tudják, milyen egy bűvészest. Ahogy előbb a halász hascsikarást kapott, és most kész az eredmény a táblán - pompás volt, s mi aggodalmasan láttuk, hogy a gyerekeket izzó szemük s a fél tizenegyre járó idő ellenére nagyon nehéz volna hazacipelni. Sírás lenne belőle. S mégis világos volt, hogy a púpos nem bűvészkedett, legalábbis nem a kézügyesség értelmében, és hogy az egész egyáltalán nem gyerekeknek való. Megint csak nem tudom, a közönség voltaképpen mit gondolt magában; de az összeadandó számok meghatározásánál az a "tetszés szerint" alighanem nagyon kétes ügy volt; a megkérdezettek egyike-másika talán a maga esze után felelt, de egészben nyilvánvaló volt, hogy Cipolla kiválogatta az embereit, s hogy a hókuszpókusz, amely az előre felírt eredményért volt, akaratától függött - számolótehetségét persze még így is meg kellett csodálni, ha a többi különösképpen nem is tartozott a csodálnivalók körébe. S hozzá a hazafias hév s az ingerült méltóság - a cavaliere honfitársai elemükben érezhették magukat, s megőrizhették tréfás kedvüket; a kívülről jövőt azonban elfogódottá tette ez az egyveleg."
(Thomas Mann: Mario és a varázsló)
* * * * *
Ma és minden este rendkívüli attrakció a
Varietészínházban
WOLAND PROFESSZOR
feketemágia-bemutatója
TELJES LELEPLEZÉS
Ma és minden este rendkívüli attrakció a
Varietészínházban
WOLAND PROFESSZOR
feketemágia-bemutatója
TELJES LELEPLEZÉS
"...A Varietészínház színpadára lyukas sárga kalapos, vörös körteorrú, kockás nadrágos, lakkcipős emberke karikázott ki közönséges kétkerekű biciklin. Egy foxtrott hangjára kört írt le, majd diadalmas kurjantást hallatott, amitől a kerékpár felágaskodott. Most a hátsó keréken ment körbe, majd megfordult, hogy lába a levegőben kalimpált, menet közben nagy ügyesen lecsavarta az első kereket, és begurította a színfalak mögé; attól fogva vidáman járt körbe a hátsó keréken, kezével forgatta a pedált.
Most trikóba, ezüstcsillagos szoknyácskába öltözött, dús idomú szőke hölgy jelent meg egykerekű, magas fémárbocon, melynek tetejére nyeregülés volt erősítve, s ő is megindult körbe-körbe. Mikor a kis ember találkozott vele, barátságos kurjantással üdvözölte, és lábával lekapta keménykalapját.
Végül nyolcévesforma, koravén ábrázatú leányka jött ki a színpadra, és ide-oda cikázott a felnőttek közt parányi kétkerekű biciklijén, amelyre óriási autóduda volt fölszerelve.
Egy ideig keringtek a színpadon, majd az egész kompánia feszült dobpergés közepette előregördült a színpad legszéléig, és az első sorokban ülők felszisszentek, hátrahőköltek, mert úgy tetszett, mind a hárman kerékpárostul belezuhannak a zenekari nyílásba.
Ám a biciklik pontosan abban a pillanatban álltak meg, amikor az első kerekük már-már lesiklott a deszkákról a zenészek fejére, a mélybe. A kerékpárosok hangos "Hep!" felkiáltással leugrottak gépükről, és meghajoltak, a szőke nő csókot hintett a közönségnek, a kislány pedig komikus jeleket tülkölt autódudáján.
Az épületet tapsvihar rázta meg, az égszínkék függöny két oldalról leereszkedett, és eltakarta a biciklistákat, a "Kijárat" felirat az ajtók fölött kialudt, és a kupolában, a trapézok pókhálójában, fehér golyóbisok gyúltak ki, mint a nap. Elkezdődött a szünet a műsor harmadik, utolsó része előtt...
A külföldi híresség mindenkit megdöbbentett csodálatos szabású, elképesztően hosszú szárnyú frakkjával, meg azzal, hogy fekete félálarcban jelent meg. De még ennél is meglepőbb volt két kísérője: egy repedt cvikkeres pepita nyakigláb, meg egy hájas fekete kandúr, amely hátsó lábán lépett be az öltözőbe, és fesztelenül a kanapéra telepedett, az ernyőtlen, vakító öltözői lámpákra hunyorogva.
Egy perccel később a nézőtéren kialudtak a lámpák, a rivalda kigyúlt, vöröses visszfényt vetve a függöny aljára, és a függöny kivilágított résében borotvált arcú, gyerekesen vidám, kövérkés férfi jelent meg, gyűrött frakkban és nem egészen kifogástalan ingben. Zsorzs Bengalszkij volt, a közismert moszkvai konferanszié.
- Hát, kedves barátaim... - kezdte Bengalszkij csecsemőmosolyával - most mindjárt színpadra lép... - Bengalszkij itt félbeszakította önmagát, és egészen más hanghordozással így folytatta: - Amint látom, műsorunk harmadik részére a közönség megszaporodott. Itt van a fél város! A minap találkoztam egy barátommal, azt mondom neki: "Miért nem jársz színházunkba? Tegnap este ott volt nálunk a fél város." És tudják, kérem, mit felelt? "Én a város másik felében lakom." - Bengalszkij szünetet tartott, mert azt várta, kirobban a nevetés, de mivel senki sem nevetett, folytatta: - Egyszóval, egy híres külföldi művészt fognak látni: maestro Woland fog önöknek feketemágia-bemutatót tartani. Mi persze valamennyien jól tudjuk - s itt Bengalszkij arcára bölcs mosolygás terült -, hogy feketemágia nem létezik, ez nem egyéb, mint babona, és maestro Woland nem egyéb, mint párját ritkítóan ügyes bűvész, ami ki is derül majd a szám legérdekesebb részében, vagyis ennek a bűvésztechnikának a leleplezésében; és mivel valamennyiünket egyformán érdekel a technika is, meg a leleplezése is, hát felkérjük Woland urat, kezdje meg előadását!
Mondókája végeztével Bengalszkij összetette a két tenyerét, és hívogatóan intett vele a függöny résén át, mire a függöny halkan suhogva kettévált és felszaladt.
A mágus megjelenése, nyurga segédjével meg a két lábon járó kandúrral, rendkívüli tetszést aratott.
- Karosszéket - rendelkezett Woland halkan, és abban a pillanatban, nem tudni, honnét és hogyan, fotel jelent meg a színpadon, amelyben a mágus helyet foglalt.
- Mondd csak, kedves Fagót - fordult most Woland a pepita fickóhoz, aki ezek szerint "Korovjov"-on kívül más névre is hallgatott -, nem találod, hogy Moszkva lakossága erősen megváltozott? - És letekintett a karosszék váratlan megjelenésétől megdöbbent, elcsöndesedett közönségre.
- Igenis, Messire - válaszolta halkan Fagót-Korovjov.
- Igazad van. A moszkvaiak határozottan megváltoztak... mármint külsőleg. Mint ahogy maga a város is... A ruházatukról nem érdemes beszélni, de mindenfelé megjelennek ezek a... hogy is mondják, egyszóval villamosok, automobilok...
- Autóbuszok - egészítette ki Fagót tisztelettudóan.
A közönség figyelmesen hallgatta a párbeszédet, abban a hiszemben, hogy ez valamiféle bűvészmutatvány előjátéka. A színfalak mögött színészek, díszletezőmunkások tolongtak egymás hegyén-hátán, s közöttük feltűnt Rimszkij halotthalvány ábrázata.
Bengalszkij a színpad sarkában állt; arcára hovatovább kiült az értetlenség. Kissé felvonta szemöldökét, és a pillanatnyi csendet kihasználva, megszólalt:
- A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött... Ugyancsak el van ragadtatva a moszkvaiaktól - és itt Bengalszkij rámosolygott előbb a mágusra, azután pedig a közönségre.
Woland, Fagót és a kandúr mindhárman a konferanszié felé fordultak.
- Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? - kérdezte a mágus Fagóttól.
- Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni - válaszolta emez.
- Hát akkor mit beszél ez az ember?
- Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijh
oz fordult: - Gratulálok, polgártárs, a jól sikerült hazugsághoz!
A kakasülőről röhögcsélés hallatszott, Bengalszkij összerezzent, pislogott. A mágus pedig ekképpen folytatta:
- Engem azonban természetesen nem annyira az autóbusz, a telefon érdekel, meg a többi efféle...
- Műszaki felszerelés - egészítette ki a pepita.
- Úgy van, helyes, köszönöm szépen - mondta a mágus ünnepélyesen zengő basszus hangján - ...hanem egy ennél sokkalta fontosabb kérdés: vajon belsőleg megváltoztak-e Moszkva lakosai?
- Bizony, uram, ez a legfontosabb! - helyeselt a pepita..."
Most trikóba, ezüstcsillagos szoknyácskába öltözött, dús idomú szőke hölgy jelent meg egykerekű, magas fémárbocon, melynek tetejére nyeregülés volt erősítve, s ő is megindult körbe-körbe. Mikor a kis ember találkozott vele, barátságos kurjantással üdvözölte, és lábával lekapta keménykalapját.
Végül nyolcévesforma, koravén ábrázatú leányka jött ki a színpadra, és ide-oda cikázott a felnőttek közt parányi kétkerekű biciklijén, amelyre óriási autóduda volt fölszerelve.
Egy ideig keringtek a színpadon, majd az egész kompánia feszült dobpergés közepette előregördült a színpad legszéléig, és az első sorokban ülők felszisszentek, hátrahőköltek, mert úgy tetszett, mind a hárman kerékpárostul belezuhannak a zenekari nyílásba.
Ám a biciklik pontosan abban a pillanatban álltak meg, amikor az első kerekük már-már lesiklott a deszkákról a zenészek fejére, a mélybe. A kerékpárosok hangos "Hep!" felkiáltással leugrottak gépükről, és meghajoltak, a szőke nő csókot hintett a közönségnek, a kislány pedig komikus jeleket tülkölt autódudáján.
Az épületet tapsvihar rázta meg, az égszínkék függöny két oldalról leereszkedett, és eltakarta a biciklistákat, a "Kijárat" felirat az ajtók fölött kialudt, és a kupolában, a trapézok pókhálójában, fehér golyóbisok gyúltak ki, mint a nap. Elkezdődött a szünet a műsor harmadik, utolsó része előtt...
A külföldi híresség mindenkit megdöbbentett csodálatos szabású, elképesztően hosszú szárnyú frakkjával, meg azzal, hogy fekete félálarcban jelent meg. De még ennél is meglepőbb volt két kísérője: egy repedt cvikkeres pepita nyakigláb, meg egy hájas fekete kandúr, amely hátsó lábán lépett be az öltözőbe, és fesztelenül a kanapéra telepedett, az ernyőtlen, vakító öltözői lámpákra hunyorogva.
Egy perccel később a nézőtéren kialudtak a lámpák, a rivalda kigyúlt, vöröses visszfényt vetve a függöny aljára, és a függöny kivilágított résében borotvált arcú, gyerekesen vidám, kövérkés férfi jelent meg, gyűrött frakkban és nem egészen kifogástalan ingben. Zsorzs Bengalszkij volt, a közismert moszkvai konferanszié.
- Hát, kedves barátaim... - kezdte Bengalszkij csecsemőmosolyával - most mindjárt színpadra lép... - Bengalszkij itt félbeszakította önmagát, és egészen más hanghordozással így folytatta: - Amint látom, műsorunk harmadik részére a közönség megszaporodott. Itt van a fél város! A minap találkoztam egy barátommal, azt mondom neki: "Miért nem jársz színházunkba? Tegnap este ott volt nálunk a fél város." És tudják, kérem, mit felelt? "Én a város másik felében lakom." - Bengalszkij szünetet tartott, mert azt várta, kirobban a nevetés, de mivel senki sem nevetett, folytatta: - Egyszóval, egy híres külföldi művészt fognak látni: maestro Woland fog önöknek feketemágia-bemutatót tartani. Mi persze valamennyien jól tudjuk - s itt Bengalszkij arcára bölcs mosolygás terült -, hogy feketemágia nem létezik, ez nem egyéb, mint babona, és maestro Woland nem egyéb, mint párját ritkítóan ügyes bűvész, ami ki is derül majd a szám legérdekesebb részében, vagyis ennek a bűvésztechnikának a leleplezésében; és mivel valamennyiünket egyformán érdekel a technika is, meg a leleplezése is, hát felkérjük Woland urat, kezdje meg előadását!
Mondókája végeztével Bengalszkij összetette a két tenyerét, és hívogatóan intett vele a függöny résén át, mire a függöny halkan suhogva kettévált és felszaladt.
A mágus megjelenése, nyurga segédjével meg a két lábon járó kandúrral, rendkívüli tetszést aratott.
- Karosszéket - rendelkezett Woland halkan, és abban a pillanatban, nem tudni, honnét és hogyan, fotel jelent meg a színpadon, amelyben a mágus helyet foglalt.
- Mondd csak, kedves Fagót - fordult most Woland a pepita fickóhoz, aki ezek szerint "Korovjov"-on kívül más névre is hallgatott -, nem találod, hogy Moszkva lakossága erősen megváltozott? - És letekintett a karosszék váratlan megjelenésétől megdöbbent, elcsöndesedett közönségre.
- Igenis, Messire - válaszolta halkan Fagót-Korovjov.
- Igazad van. A moszkvaiak határozottan megváltoztak... mármint külsőleg. Mint ahogy maga a város is... A ruházatukról nem érdemes beszélni, de mindenfelé megjelennek ezek a... hogy is mondják, egyszóval villamosok, automobilok...
- Autóbuszok - egészítette ki Fagót tisztelettudóan.
A közönség figyelmesen hallgatta a párbeszédet, abban a hiszemben, hogy ez valamiféle bűvészmutatvány előjátéka. A színfalak mögött színészek, díszletezőmunkások tolongtak egymás hegyén-hátán, s közöttük feltűnt Rimszkij halotthalvány ábrázata.
Bengalszkij a színpad sarkában állt; arcára hovatovább kiült az értetlenség. Kissé felvonta szemöldökét, és a pillanatnyi csendet kihasználva, megszólalt:
- A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött... Ugyancsak el van ragadtatva a moszkvaiaktól - és itt Bengalszkij rámosolygott előbb a mágusra, azután pedig a közönségre.
Woland, Fagót és a kandúr mindhárman a konferanszié felé fordultak.
- Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? - kérdezte a mágus Fagóttól.
- Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni - válaszolta emez.
- Hát akkor mit beszél ez az ember?
- Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijh
oz fordult: - Gratulálok, polgártárs, a jól sikerült hazugsághoz!
A kakasülőről röhögcsélés hallatszott, Bengalszkij összerezzent, pislogott. A mágus pedig ekképpen folytatta:
- Engem azonban természetesen nem annyira az autóbusz, a telefon érdekel, meg a többi efféle...
- Műszaki felszerelés - egészítette ki a pepita.
- Úgy van, helyes, köszönöm szépen - mondta a mágus ünnepélyesen zengő basszus hangján - ...hanem egy ennél sokkalta fontosabb kérdés: vajon belsőleg megváltoztak-e Moszkva lakosai?
- Bizony, uram, ez a legfontosabb! - helyeselt a pepita..."
(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)
* * * * *
* * * * *
(Gross) Gács Rezső (1911-1987) Budapesten, a józsefvárosi Nagy Fuvaros utcában született egy zsidó családban. Csendes, nagyon visszahúzódó gyermek volt. Tizennégy éves korában inasnak adták a Gál úridivat-üzletbe.
Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta föl és tanította, és közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán. Ekkor kapta Rodolfo Grosso' művésznevét mesterétől, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust.
1930 decemberében felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. A három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagysikerű vizsgabemutatót követően 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak.
A két Latabár, Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, Alfonzó, Rodolfó alkotta, s Vogel Eric jelmeztervező a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta az 1930-as évek közepén.
Rodolfo 1939 elejétől kilépett a társulatból, s önálló revücsoportot hívott életre. Bulgáriában, Görögországban Törökországban, Egyiptomban turnézott, 1941–43 között pedig rengeteg magyar településen lépett fel.
A háborús szolgálat után 1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte Karády Katalint.
1948-tól Alfonzóval, 1950-től a Latabár brigád tagjaként haknizott országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia tanára. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai mellett viszonylag hosszabb ideig tartó fellépési lehetőséget és meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain. Ötvenedik születésnapja alkalmával az Érdemes Művész, 1971-ben pedig a Kiváló Művész kitüntető címet kapta meg.
Utolsó nyilvános fellépése a halála előtti évben volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!)
Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!”
Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.”
Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül kb. 1000-et tudott bármikor színpadképesen.
Hajnóczy Soma (1985-) 10 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a bűvészettel, mentora Molnár Gergely, művésznevén Mr. Jupiter volt. Szakterülete a színpadi (angolul stage vagy stand up) bűvészet, ezen belül is a trükkök kétkezes tisztázása. Műsoraiban a hagyományos bűvészi kézügyességet modern technológiákat felhasználó elemekkel ötvözi; a Phone act műsorában többek között újragondolta a Rodolfo által is alkalmazott újságpapír manipulációt.
A bűvészvilágban egyedülálló mobiltelefonos versenyműsoráért Hajnóczy átvehette a Nemzetközi Bűvész Szövetség által Pekingben rendezett világbajnokság nagydíját, és ezzel 24 évesen minden idők egyik legfiatalabb bűvész győzteseként vonult be a szakma történelmébe.
Soma szakmai felkészültségét a 14 éves bűvészmúlt mellett az utóbbi években elnyert számos nemzetközi díj, a többi között a tavalyi Arany Varázspálca-díj, a márciusi Arany Oroszlán (Las Vegas) és a rá pár hétre besöpört svájci Magic Rings-en aratott győzelme szavatolja.
„A nemzetközi palettán két dolog fűződött eddig a nevemhez: kellékként és dizájnként a mobiltelefon, valamint az előadást keretbe foglaló újságpapír-manipuláció, amivel kivívtam a szakma legnagyobb csodálatát is. Ez utóbbin például több mint fél évig dolgoztam, és mindeddig senkinek nem sikerült megfejtenie a titkot. A világbajnokságra sikerült olyan műsort kialakítanom, amelyben nemcsak a kézügyesség és a kreativitás játszott komoly szerepet, de a megmérettetésre való készülés évei alatt mindenegyes apró részletet sikerült tökéletesre csiszolni. A győzelem egy nagyon kemény munkával eltöltött időszak gyümölcse, nagyon büszke vagyok rá. Ez igazi álom vált ezzel valóra” – mondta el Soma a díj kapcsán.
Kőhalmi Ferenc (1983-) a Rodolfo dobozokkal kezdte az ismerkedést a bűvészettel, majd Sugár Péter és Molnár Gergely tanítványa lett. 2006-ban tett artista vizsgát. Óvópedagógiai végzettséget szerzett, és több bűvész boltban is dolgozott.
A ceglédi bűvész rengeteg figyelemre méltó díja közé tartozik a pár hete Svájcban megszervezett Internationales Zauberkongress 2010 nemzetközi close-up* versenyén elnyert első hely.
* kisebb társaság számára (10-30 fő) mutat a bűvész trükköket.
1930 decemberében felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. A három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagysikerű vizsgabemutatót követően 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak.
A két Latabár, Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, Alfonzó, Rodolfó alkotta, s Vogel Eric jelmeztervező a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta az 1930-as évek közepén.Rodolfo 1939 elejétől kilépett a társulatból, s önálló revücsoportot hívott életre. Bulgáriában, Görögországban Törökországban, Egyiptomban turnézott, 1941–43 között pedig rengeteg magyar településen lépett fel.
A háborús szolgálat után 1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte Karády Katalint.
1948-tól Alfonzóval, 1950-től a Latabár brigád tagjaként haknizott országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia tanára. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai mellett viszonylag hosszabb ideig tartó fellépési lehetőséget és meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain. Ötvenedik születésnapja alkalmával az Érdemes Művész, 1971-ben pedig a Kiváló Művész kitüntető címet kapta meg.
Utolsó nyilvános fellépése a halála előtti évben volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!)
Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!”
Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.”
Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül kb. 1000-et tudott bármikor színpadképesen.
* * * * *
Hajnóczy Soma (1985-) 10 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a bűvészettel, mentora Molnár Gergely, művésznevén Mr. Jupiter volt. Szakterülete a színpadi (angolul stage vagy stand up) bűvészet, ezen belül is a trükkök kétkezes tisztázása. Műsoraiban a hagyományos bűvészi kézügyességet modern technológiákat felhasználó elemekkel ötvözi; a Phone act műsorában többek között újragondolta a Rodolfo által is alkalmazott újságpapír manipulációt.
A bűvészvilágban egyedülálló mobiltelefonos versenyműsoráért Hajnóczy átvehette a Nemzetközi Bűvész Szövetség által Pekingben rendezett világbajnokság nagydíját, és ezzel 24 évesen minden idők egyik legfiatalabb bűvész győzteseként vonult be a szakma történelmébe.
Soma szakmai felkészültségét a 14 éves bűvészmúlt mellett az utóbbi években elnyert számos nemzetközi díj, a többi között a tavalyi Arany Varázspálca-díj, a márciusi Arany Oroszlán (Las Vegas) és a rá pár hétre besöpört svájci Magic Rings-en aratott győzelme szavatolja.„A nemzetközi palettán két dolog fűződött eddig a nevemhez: kellékként és dizájnként a mobiltelefon, valamint az előadást keretbe foglaló újságpapír-manipuláció, amivel kivívtam a szakma legnagyobb csodálatát is. Ez utóbbin például több mint fél évig dolgoztam, és mindeddig senkinek nem sikerült megfejtenie a titkot. A világbajnokságra sikerült olyan műsort kialakítanom, amelyben nemcsak a kézügyesség és a kreativitás játszott komoly szerepet, de a megmérettetésre való készülés évei alatt mindenegyes apró részletet sikerült tökéletesre csiszolni. A győzelem egy nagyon kemény munkával eltöltött időszak gyümölcse, nagyon büszke vagyok rá. Ez igazi álom vált ezzel valóra” – mondta el Soma a díj kapcsán.
* * * * *
Kőhalmi Ferenc (1983-) a Rodolfo dobozokkal kezdte az ismerkedést a bűvészettel, majd Sugár Péter és Molnár Gergely tanítványa lett. 2006-ban tett artista vizsgát. Óvópedagógiai végzettséget szerzett, és több bűvész boltban is dolgozott.
A ceglédi bűvész rengeteg figyelemre méltó díja közé tartozik a pár hete Svájcban megszervezett Internationales Zauberkongress 2010 nemzetközi close-up* versenyén elnyert első hely.* kisebb társaság számára (10-30 fő) mutat a bűvész trükköket.