A Holt lelkek Nyikolaj Vasziljevics Gogol főműve, a 19. századi orosz irodalom egyik nagyhatású alkotása. Alapötlete Puskintól származik. Gogol a történetet eredetileg egy nagyobb lélegzetű mű első részének szánta, és miután otthon barátai segítségével nagy nehezen megszerezte a cenzor engedélyét, a könyvet 1842-ben jelentette meg.
Gogol a művet háromrészesre tervezte Dante Isteni színjáték mintájára. A második rész megírásával lényegében élete végéig viaskodott, a megírt részeket többször elégette, utoljára halála előtt tíz nappal, a harmadik rész pedig egyáltalán nem készült el.
A cselekmény mozgatója a közepes rangú hivatalnok, Csicsikov alakja. A nagystílű szélhámos (aki finomkodó, sima modorával a legképtelenebb ajánlatot is képes elfogadtatni a vidéki uraságokkal) utazgatásait követheti nyomon az olvasó. Ebben az értelemben a könyv „utazási regény”, egy egymáshoz lazán kapcsolódó, önálló epizódok sorozata.
Gogol hőséről így ír: "Gazember? Miért volna gazember? Miért ítélnénk meg másokat olyan szigorúan? Gazemberek manapság nincsenek nálunk; csak jószándékú, kellemes emberek vannak. (…)"
A legtöbb fejezet eseményei egy meg nevezett oroszországi városban, N. kormányzóság székhelyén zajlanak. A főhős látogatásainak képtelennek látszó célja: a holt lelkeket, vagyis meghalt jobbágyok tulajdonjogát vásárolja fel. S hogy ennek mi az értelme? Minél több jobbággyal, „lélekkel” rendelkezik, annál több kölcsönt vehet majd fel a banktól. Igaz ugyan, hogy a jobbágyok már rég meghaltak, de ez majd csak évekkel később, a ki tudja, mikori következő revíziónál derülhet ki, addigra pedig ő a pénzzel már messze jár.
Ám az ábrázolt figurák lényegében maguk is „holt lelkek”, egy halódó társadalmi osztály szatirikusan megrajzolt, torz képviselői.
A mű megjelenését a kortársak szélsőséges érzésekkel fogadták. Kétségtelen, hogy a regény a feudális Oroszország kritikája. Az író „a mindenki által látható nevetésen és a titkolt könnyeken át” látja, láttatja ezt a világot.
A cselekmény mozgatója a közepes rangú hivatalnok, Csicsikov alakja. A nagystílű szélhámos (aki finomkodó, sima modorával a legképtelenebb ajánlatot is képes elfogadtatni a vidéki uraságokkal) utazgatásait követheti nyomon az olvasó. Ebben az értelemben a könyv „utazási regény”, egy egymáshoz lazán kapcsolódó, önálló epizódok sorozata.
Gogol hőséről így ír: "Gazember? Miért volna gazember? Miért ítélnénk meg másokat olyan szigorúan? Gazemberek manapság nincsenek nálunk; csak jószándékú, kellemes emberek vannak. (…)"
A legtöbb fejezet eseményei egy meg nevezett oroszországi városban, N. kormányzóság székhelyén zajlanak. A főhős látogatásainak képtelennek látszó célja: a holt lelkeket, vagyis meghalt jobbágyok tulajdonjogát vásárolja fel. S hogy ennek mi az értelme? Minél több jobbággyal, „lélekkel” rendelkezik, annál több kölcsönt vehet majd fel a banktól. Igaz ugyan, hogy a jobbágyok már rég meghaltak, de ez majd csak évekkel később, a ki tudja, mikori következő revíziónál derülhet ki, addigra pedig ő a pénzzel már messze jár.
Ám az ábrázolt figurák lényegében maguk is „holt lelkek”, egy halódó társadalmi osztály szatirikusan megrajzolt, torz képviselői.
A mű megjelenését a kortársak szélsőséges érzésekkel fogadták. Kétségtelen, hogy a regény a feudális Oroszország kritikája. Az író „a mindenki által látható nevetésen és a titkolt könnyeken át” látja, láttatja ezt a világot.
* * * * *
Selyeb község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Szikszótól északra. Nevét az oklevelek 1256-ban említették először Seleb néven. A nemesi birtok 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 10 garas pápai tizedet fizetett. Selyeb birtokosa volt Péchy István és a Tisza család is, akiknek 1713-ban itt épült kastélya 300 kötetes angol, francia és latin nyelvű könyvekből álló könyvtárralt.
Az 1910-es népszámláláskor 847 lakosából 846 magyar volt, ebből 196 római katolikus, 324 görög katolikus, 289 református volt. A település lakosságának 71%-a magyar, 29%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.
Az 500 lakosú Selyeben egy vegyesbolt és egy italbolt van. Az egykori Virradat Műanyagüzem már nem működik, és a Virradat TSZ-ből megmaradt mezőgazdasági vállalkozások sem adnak sok munkát. Az iskolában alsó tagozat működik, összesen négy osztályteremben. Megszűnt az iskola konyhája is, a gyerekek Miskolcról hozott ételt kapnak ebédre. Nincs tornaszőnyeg, és már az egyetlen, ősrégi számítógépet sem kell javítgatni, mert ellopták.
Gyakorlatilag felszámolóbiztos őrködik a falu pénzügyei felett, ahol a földeket, munkagépeket is pénzzé tették, de így is csak több hónapos késéssel tudták kifizetni a közalkalmazottakat. 2009-ben több mint 40 millió forintot vont vissza a település önkormányzatától a Magyar Államkincstár. A falu eladott három hektár földet, mezőgazdasági gépeket, elbocsátott hat embert de nem tudott egyenesbe jönni.
Selyebet a szakiskola tette tönkre, melyet azért hozták létre, mert a helyi általános iskolát a túl kevés gyerek miatt bezárás vagy egy közeli intézménybe olvadás fenyegette. A tanintézményben a tanárok nagy részének tudta nélkül a normatíva megszerzése reményében hetven olyan tanulót is nyilván tartottak a naplókban, akik valójában nem jártak az iskolába. A nyomozók az egykori igazgatót gyanúsítják a visszaéléssel, aki előbb táppénzre ment, majd egy másik iskola vezetője lett.
A botrányt egy távozó tanár a jegyzőnek panaszos levele robbantotta ki, aki azt állította, fiktív gyerekek után is felvesznek normatívát, akik után 6.916.000 forint jogosulatlan normatívát kapott az intézmény az államtól. Egy, a neve elhallgatását kérő lány azt mondta, utólag, a nyomozóktól értesült arról, hogy ő is diákként van számon tartva: "Egy éve tudtam meg, hogy oda jártam. Pedig nem is mehettem volna, mert terhes lettem".
Az iskola korábbi igazgatója, P. Csaba segítőjével, feleségével a nyomozás kezdetén táppénzre ment, és azóta a Rom Som Alapítvány megbízásából indított egy iskolát Tomoron.
Az igazgató távozása után totális adminisztrációs káosz volt az iskolában. Több dokumentumot nem találtak, és a nem létező gyerekeket ki kellett írni. A vizsgákat sem készítették elő.
A tantestületből nyilatkozó pedagógusok szerint a korábbi igazgató idején két csoportra szakadt a tantestület, az egyik fele fűtetlen tanáriban, a másik pedig az igazgatói szobában tartózkodott a legtöbbet. A fagyoskodókkal kevés információt osztottak meg az iskola ügyeiről. A tanulók hiányzásait ők nem, hanem kizárólag az osztályfőnökök vezethették, a tanárokkal pedig aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot is.
Az 1910-es népszámláláskor 847 lakosából 846 magyar volt, ebből 196 római katolikus, 324 görög katolikus, 289 református volt. A település lakosságának 71%-a magyar, 29%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.
Az 500 lakosú Selyeben egy vegyesbolt és egy italbolt van. Az egykori Virradat Műanyagüzem már nem működik, és a Virradat TSZ-ből megmaradt mezőgazdasági vállalkozások sem adnak sok munkát. Az iskolában alsó tagozat működik, összesen négy osztályteremben. Megszűnt az iskola konyhája is, a gyerekek Miskolcról hozott ételt kapnak ebédre. Nincs tornaszőnyeg, és már az egyetlen, ősrégi számítógépet sem kell javítgatni, mert ellopták.Gyakorlatilag felszámolóbiztos őrködik a falu pénzügyei felett, ahol a földeket, munkagépeket is pénzzé tették, de így is csak több hónapos késéssel tudták kifizetni a közalkalmazottakat. 2009-ben több mint 40 millió forintot vont vissza a település önkormányzatától a Magyar Államkincstár. A falu eladott három hektár földet, mezőgazdasági gépeket, elbocsátott hat embert de nem tudott egyenesbe jönni.
Selyebet a szakiskola tette tönkre, melyet azért hozták létre, mert a helyi általános iskolát a túl kevés gyerek miatt bezárás vagy egy közeli intézménybe olvadás fenyegette. A tanintézményben a tanárok nagy részének tudta nélkül a normatíva megszerzése reményében hetven olyan tanulót is nyilván tartottak a naplókban, akik valójában nem jártak az iskolába. A nyomozók az egykori igazgatót gyanúsítják a visszaéléssel, aki előbb táppénzre ment, majd egy másik iskola vezetője lett.
A botrányt egy távozó tanár a jegyzőnek panaszos levele robbantotta ki, aki azt állította, fiktív gyerekek után is felvesznek normatívát, akik után 6.916.000 forint jogosulatlan normatívát kapott az intézmény az államtól. Egy, a neve elhallgatását kérő lány azt mondta, utólag, a nyomozóktól értesült arról, hogy ő is diákként van számon tartva: "Egy éve tudtam meg, hogy oda jártam. Pedig nem is mehettem volna, mert terhes lettem".
Az iskola korábbi igazgatója, P. Csaba segítőjével, feleségével a nyomozás kezdetén táppénzre ment, és azóta a Rom Som Alapítvány megbízásából indított egy iskolát Tomoron.
Az igazgató távozása után totális adminisztrációs káosz volt az iskolában. Több dokumentumot nem találtak, és a nem létező gyerekeket ki kellett írni. A vizsgákat sem készítették elő.
A tantestületből nyilatkozó pedagógusok szerint a korábbi igazgató idején két csoportra szakadt a tantestület, az egyik fele fűtetlen tanáriban, a másik pedig az igazgatói szobában tartózkodott a legtöbbet. A fagyoskodókkal kevés információt osztottak meg az iskola ügyeiről. A tanulók hiányzásait ők nem, hanem kizárólag az osztályfőnökök vezethették, a tanárokkal pedig aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot is.
MMX