Nem mondhatnám, hogy nagy Fábry show rajongó volnék, de a tegnap esti bevezető szöveg, illetve annak egy része nagyon is igaz volt.
Egy 2006-ban megjelent cikk alapján állítottam össze az alábbiakat:
Kétszáz ember került utcára a Kabai Cukorgyár bezárásával. Több ezer ember, cukorrépa-termelők és családtagjaik sorsa vált bizonytalanná, mert a cukorrépa-termelő-terület központjában lévő gyár felszámolásáról döntött a tulajdonos Eastern Sugar Rt..
Mintegy 12 ezer hektáron folyt a cukorrépa termelés Hajdú-Bihar megyében, így a leépítés több ezer embert érinthetett, hiszen a termelőtől kezdve a cukorgyári dolgozótól kezdve mindenki részt vett a munkában.
Tény, hogy a nádcukor, a nádszirup lényegesen olcsóbb - ugyanakkor a boltban 30-40 forinttal drágább.
Másrészt a tengerentúlon egyre több bioetanol üzemet építenek, és a bioetanol üzem alapanyagának a cukorszirupot csodálatosan fel tudják használni, és ezáltal emelkedik a cukor ára, így kevesebb cukor lehet a piacon. Ezért ez ellentmond annak, hogy bezárják a gyárat.
Nagyon sok hajdú megyei cég jövedelme főképpen cukorrépából történt, és a Kabai Cukorgyár pontosan egy répatermő területnek a központjában van. Ezért érthetetlen az egész, de ez nyugati tőkés érdekek kérdése.
Mintegy 12 ezer hektáron folyt a cukorrépa termelés Hajdú-Bihar megyében, így a leépítés több ezer embert érinthetett, hiszen a termelőtől kezdve a cukorgyári dolgozótól kezdve mindenki részt vett a munkában.
Tény, hogy a nádcukor, a nádszirup lényegesen olcsóbb - ugyanakkor a boltban 30-40 forinttal drágább.
Másrészt a tengerentúlon egyre több bioetanol üzemet építenek, és a bioetanol üzem alapanyagának a cukorszirupot csodálatosan fel tudják használni, és ezáltal emelkedik a cukor ára, így kevesebb cukor lehet a piacon. Ezért ez ellentmond annak, hogy bezárják a gyárat.
Nagyon sok hajdú megyei cég jövedelme főképpen cukorrépából történt, és a Kabai Cukorgyár pontosan egy répatermő területnek a központjában van. Ezért érthetetlen az egész, de ez nyugati tőkés érdekek kérdése.
Megvették a kelet-európai gyárakat, de tulajdonképpen piacot vettek, hogy majd behozzák Németországból vagy Franciaországból a cukrot.
Általában a köznyelvben cukor alatt többnyire a kémiában a mono- és diszacharidnak nevezett szénhidrátok kristályait értjük.
Étkezési cukrot (szacharóz) a cukorrépából előállított répacukrot vagy a cukornádból előállított nádcukrot ismerhetjük. Ezekből több termék készül, például a kristálycukor, porcukor, kockacukor, illetve különböző édességek tartalmazhatják. Európában ennek előállítása a legolcsóbb, ezért ez a legelterjedtebb.
Többnyire sportolók használják a kémiailag egyszerűbb szerkezetű, könnyebben emészthető és élettanilag jobb tulajdonságokkal bíró szőlőcukrot vagy más néven krumplicukrot (glükóz). Ezenkívül megemlítendőek még a különböző gyümölcscukrok (fruktóz), valamint a tejcukor (laktóz), amelyet gyermektápszerek készítésére használnak és tejből állítanak elő.
Száz-százötven évvel ezelőtt még csak a gazdagabb családok használták, még régebben csak a királyok asztalán volt található; akkoriban csak a mézet használták az ételek édesítésére.
A szilárd cukor felfedezését a 4-7. század közötti időszakra teszik. Ekkoriban a cukorgyártáshoz a cukornád sűrűre befőzött levét, a nádmézet használták. Mivel ez olcsóbb volt, mint a méz, lassanként visszaszorította a méz használatát.
Indiából a cukornád és a cukor ismerete csak lassan terjedt nyugat felé. Legközelebbi adatokat a cukornádról a 6. században találunk a perzsáknál, akiknek révén az arabok is megismerkedtek a cukornáddal és a cukorral. Amikor az arabok hatalmukat Egyiptom felé is kiterjesztették, a cukor elterjedését is előmozdították. Az egyiptomiak nagyot léptek előre a cukorfinomítás terén, olyannyira, hogy Indiában még ma is az ő finomítási eljárásukat használják. Ugyancsak az arabok Szicíliában, majd Spanyolországban is meghonosították a cukrot.
A nádméz ismeretét Európa többi részén a keresztes hadjáratok terjesztették el, és Velence hozta forgalomba. Az első cukorszállítmány 996-ban érkezett Szíriából és Egyiptomból Velencébe; miután pedig Ciprus szigete is a keresztények birtokába jutott, a cukortermesztés virágzásnak indult.
A 14-15. században már a jobb módú polgári családokban is használták, részint gyógyszerként, részint pedig ételek készítésénél. A fő cukortermelő ekkoriban Spanyolország volt. Az ország cukortermelése a 15. század elején évente többet tett ki mint 1 millió métermázsa.
Magyarországon 1419-ben találjuk az első feljegyzést a cukorról, de amikor 1476-ban Mátyás király Beatrixszal házasságra lépett, "az asztalt aranyozott cukorból készült fa, melyen angyalok és mókusok voltak, díszítette, fákkal, cserjékkel és éneklő madarakkal ékesített, tisztán cukorból készült kerttel".
Kolumbusz már 1490-ben átültette a cukornádat Santo-Domingóba, amely csakhamar Európa fő szállítójává vált. Mexikóba már Cortés idejében, míg Brazíliába a 16. század elején került a cukornád, és ekkor létesültel cukorfinomítók is a gyarmatokról érkező cukor finomítására.
A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart.
Étkezési cukrot (szacharóz) a cukorrépából előállított répacukrot vagy a cukornádból előállított nádcukrot ismerhetjük. Ezekből több termék készül, például a kristálycukor, porcukor, kockacukor, illetve különböző édességek tartalmazhatják. Európában ennek előállítása a legolcsóbb, ezért ez a legelterjedtebb.
Többnyire sportolók használják a kémiailag egyszerűbb szerkezetű, könnyebben emészthető és élettanilag jobb tulajdonságokkal bíró szőlőcukrot vagy más néven krumplicukrot (glükóz). Ezenkívül megemlítendőek még a különböző gyümölcscukrok (fruktóz), valamint a tejcukor (laktóz), amelyet gyermektápszerek készítésére használnak és tejből állítanak elő.
Száz-százötven évvel ezelőtt még csak a gazdagabb családok használták, még régebben csak a királyok asztalán volt található; akkoriban csak a mézet használták az ételek édesítésére.
A szilárd cukor felfedezését a 4-7. század közötti időszakra teszik. Ekkoriban a cukorgyártáshoz a cukornád sűrűre befőzött levét, a nádmézet használták. Mivel ez olcsóbb volt, mint a méz, lassanként visszaszorította a méz használatát.
Indiából a cukornád és a cukor ismerete csak lassan terjedt nyugat felé. Legközelebbi adatokat a cukornádról a 6. században találunk a perzsáknál, akiknek révén az arabok is megismerkedtek a cukornáddal és a cukorral. Amikor az arabok hatalmukat Egyiptom felé is kiterjesztették, a cukor elterjedését is előmozdították. Az egyiptomiak nagyot léptek előre a cukorfinomítás terén, olyannyira, hogy Indiában még ma is az ő finomítási eljárásukat használják. Ugyancsak az arabok Szicíliában, majd Spanyolországban is meghonosították a cukrot.
A nádméz ismeretét Európa többi részén a keresztes hadjáratok terjesztették el, és Velence hozta forgalomba. Az első cukorszállítmány 996-ban érkezett Szíriából és Egyiptomból Velencébe; miután pedig Ciprus szigete is a keresztények birtokába jutott, a cukortermesztés virágzásnak indult.
A 14-15. században már a jobb módú polgári családokban is használták, részint gyógyszerként, részint pedig ételek készítésénél. A fő cukortermelő ekkoriban Spanyolország volt. Az ország cukortermelése a 15. század elején évente többet tett ki mint 1 millió métermázsa.
Magyarországon 1419-ben találjuk az első feljegyzést a cukorról, de amikor 1476-ban Mátyás király Beatrixszal házasságra lépett, "az asztalt aranyozott cukorból készült fa, melyen angyalok és mókusok voltak, díszítette, fákkal, cserjékkel és éneklő madarakkal ékesített, tisztán cukorból készült kerttel".Kolumbusz már 1490-ben átültette a cukornádat Santo-Domingóba, amely csakhamar Európa fő szállítójává vált. Mexikóba már Cortés idejében, míg Brazíliába a 16. század elején került a cukornád, és ekkor létesültel cukorfinomítók is a gyarmatokról érkező cukor finomítására.
A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart.