2009. szeptember 26., szombat

Csokoládé

A csokoládét a kakaócserje babjából nyerik. A bab zöldség.
A cukrot cukorrépából nyerik. A répa és a bab is zöldség. Tehát a csokoládé zöldség.
Hogy egy lépéssel továbbmenjünk – a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, ami köztudott hogy egészséges, úgyhogy egyél csak annyit amennyi jólesik!
És a csokoládé jó a stressz ellen?
Nézd csak meg: a "STRESSZED" visszafelé olvasva: "DESSZERT(S)"

* * * * *

Dél-Amerika őserdeiben vadon élő növény a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Már Amerika felfedezése előtt virágzó kakaóültetvények voltak Mexikó és a mai Venezuela területén, melyek kezdetben az indiánok vándorlási útvonalát követték. A kakaóbab többféle funkciót is betöltött az azték és a maja kultúrában. Szerepelt vallási szertartásaikon, mint varázsital - egy maja legenda szerint a csokoládé az istenek eledele -, fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is., mivel hittek az aromás ital bölcsesség- és életerő-növelő hatásában. Tudományos neve méltóan fejezi ki: Theobroma cacao, vagyis az istenek eledele. A kakóbabot az aztékok Quetzalcoatl, vagyis a Kígyó Isten ajándékának tekintették.
Fizetési eszközként is szolgált Amerika felfedezése előtt, amikor az adót még kakaóban fizették, és a rabszolgákat 100 kakaóbabért vették. A csokoládé-történetbe itt kapcsolódik be Kolombusz Kristóf, aki egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal - mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.Amikor Kolumbusz Kristóf és legénysége Guanja szigetén kötött ki Amerika felfedezésekor, az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, valamint kaptak az erősítő italból is. A szigetlakók ezt a bizonyos italt hívták xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés kialakult. A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvaj kivonása után kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel ízesítették, így erős paprikával is, mely pikáns aromát adott a masszának. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő üzleti lehetőségekre.A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére. Itt az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért a spanyol hódítók az almendra de dinero, vagyis pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. A fényes fogadtatás részeként Moctezuma király megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg ezáltal képes volt egész nap menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.
Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral keverve, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja viszont már hasonlított a manapság ehetőkhöz.
A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte, s csak ezután terjedt el Európa országaiban.
A kontinensen a csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett erősödni. A 17. század elején Ausztriai Anna, majd Mária Terézia révén a csokoládéivás szokása a francia udvarban is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Később ebben a formában terjedt el egész Európában, így nemigen csodálkozunk rajta, hogy lassanként a csokoládégyártás Franciaországban jelentős iparággá vált.
A spanyol udvarból nemcsak Franciaországba jutott el a csokoládé, hanem a Vatikánban, majd Olaszországban is divatba jött. Elterjedését vallási viták követték, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal vitték az édes nektárt. Kezdték úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéitalt fogyaszt. Végül XIII. Gergely pápa engedélyezte fogyasztását böjti napokon is.
Az első angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban. Egyébként az angoloknak jutott először eszébe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sőt tojást és madeira bort használjanak.
A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel később alapítottak csokoládégyárat.
A csokoládé európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termőterületek. Új helyet kerestek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találtak meg, ahol 1882-ben telepítettek először kakaócserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy szászadunkra a világ kakaóbab termésének 77%-át Afrika adja. A tömeggyártásra való áttérést a technikai újdonságok, találmányok sorozata követte a 19. század elejétől.

* * * * *

A Chocolat Lasse Hallström 2000-ben bemutatott romantikus vígjátéka, Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. A forgatókönyvet Joanne Harris azonos című regénye alapján Robert Nelson Jacobs írta.Lansquenet-ben mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítő fuvallatot Vianne Rocher érkezése hozza meg: a lányával Anouk céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit a faluban, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek rejtett vágyait. Vianne-nek mágikus képessége van arra, hogy minden vásárlója számára kiválassza a személyre szóló finomságot, és egyesek csakhamar teljesen át is adják magukat érzékeik csábításának.
Mások viszont, mint Reynaud grófja, elszánt ellenségévé válnak. Meggyőződéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Szembenállásuk meg is osztja a kisváros lakóit azokra, akik a régi rend biztonságát kívánják megőrizni, és azokra, akik végre élvezni akarják a szabadság újonnan felfedezett ízét.
Az új jövevények hamar barátokra is szert tesznek, és a különböző ellenállhatatlan csokoládék felébresztik a városkát a százéves álmából.
Konkrétan azért nem derül ki a végén, hogy vajon mi lesz a csokoládé-készítők sorsa, vagyis hogy tovább utaznak-e az északi széllel, vagy végre örökre letelepednek, de azért lehet sejteni, hogy a második alternatíva a valószínűbb.A mozi főként abban különbözik a könyvtől, hogy míg a filmben a "fő ellenséget" a városka polgármestere alakítja, addig a könyvben ezt a szerepet a fiatal pap játsza el. A könyvben a szerző az ő szemszögéből láttatja az eseményeket, és ily módon nagyon jól látszanak a két fél közti nézeteltérések és gondolkodásbeli különbségek. A filmben a végén azért enyhül a feszültség, és tulajdonképpen maradásra bíztatják Viannet és Anoukot.
Mindenesetre a film erőssége a kiváló helyszín- és a szereplőválasztás.
A zene igazán gyönyörű; nekem Johnny Depp gitárjátéka mellett a Chocolate sauce című melódia nyerte el tetszésemet, amely szerény véleményem szerint a vilgászerte híres orosz "Mélyfekete szemek" igen közeli rokona - azt hiszem, igazán finoman fogalmaztam. De hát végtére is édességről van szó...