Albioni levelek XII.

A wimbledoni tenisztorna, a The Championships, a legrégebbi és a legtöbb hagyománnyal bíró teniszverseny a világon. Az első wimbledoni (férfi egyes) bajnokságot 1877-ben rendezték meg, de csak 1922-ben költözött jelenlegi helyére. 2003-ig a versenyzőknek meg kellett hajolniuk a királyi család tagjai előtt, ma azonban a versenyzőknek csak akkor kell meghajolniuk, ha a királynő vagy a walesi herceg is jelen van.
Az évente megrendezett négy legrangosabb teniszverseny közül ez a leghíresebb, és sokak szerint a legkiemelkedőbb.

A wimbledoni tenisztornát minden évben nyár elején, június-július hónapban rendezik meg füves pályán. Két hétig tart, de az esős angliai időjárás miatt sokszor hosszabb-rövidebb időre fel kell függeszteni vagy el kell halasztani a meccseket.
Több versenyt rendeznek meg egyidejűleg: a legnagyobb figyelmet az egyéni versenyek (női egyes, férfi egyes) kapják, de játszanak női, férfi és vegyes párost is. A vegyes páros kivételével az összes versenyszámot megrendezik a junior versenyzők számára is.
Speciális meghívásos versenyek a 35 és 45 év fölötti férfi páros, illetve a 35 év feletti női páros tornák, valamint minden évben rendeznek kerekesszékes bajnokságot is.

Wimbledon hagyományos színei a sötétzöld és a lila, de szigorú előírás, hogy a játékosok szinte teljesen fehér ruhát viseljenek. Ez vol t az ok, ami miatt a fiatal Andre Agassi bojkottálta a tornát az 1990-es években.

A wimbledoni tenisztornát hagyományosan a megelőző év férfi győztese nyitja meg a centerpályán: ő játssza az első mérkőzést.
Az idei szezon kiemelkedő játékosa az 1987-ben szüle tett skót (de mivel nyert, természetesen brit) Andy Murray. A harmadik körben legyőzte a szerintem elég erős német ellenfelét, és ezután mindenki vele akart interjút készíteni.

Mondjuk szerintem borítékolható volt a győzelem, mivel bár nagyon felkészült volt a germán, de az adogatásai szinte kivétel nélkül hálót értek, vagy érvénytelenek voltak - szóval talán a fizikai erőnléte nem volt a legjobb.
Murray azóta már egy francia ellenfele felett is győzelmet aratott - kíváncsi vagyok, önbizalma mire lesz elég...
Sokat nyilatkozott amerikai edzője is, aki egy cseppet sem tűnik szimpatikusnak. Az egyik éjszakai sportműsorban a verseny történéseit kommentáló John McEnroe a játékos méltatása mellett megjegyzést tett az edzőre, aki nyilatkozata alatt sem vált meg a szerintem roppant előnytelen napszemcsijétől.
McEnroe-t egyébként alig ismertem meg, irtó sovány, és oda az a rengeteg haja, de elég jól tartja magát, azt kell, hogy mondjam.

Az angolok egyébként ebben a két hétben tökéletes tenisz-lázban égnek. Az újságok kiemelt hírként hozzák az eseményeket, a parkokban teniszeznek, és mindenki ott akar lenni a döntőkön.
Aztán a két hét elteltével mindenki lehiggad, és a tenisz már nem is annyira érdekes dolog.

Aki Wimbledonban szeretne körülnézni, a District Line-nal utazhat oda.

Befejezésül egy kérdés: mi jut eszébe egy magyarnak erről: 6:3?
Nos, a világhírű mérkőzésre itt került sor, már csak ezért is érdemes ide elzarándokolni.

Albioni levelek XI.

A Buckingham Palais a kötelezően megnézendő nevezetességek között van.

Az 1703-ban épült palota eredetileg városházaként funkcionált, és 1762-től III. György király rezidenciája lett.Őszintén szólva nem a leggyönyörűbb épület, de hát mégiscsak itt lakik az angol uralkodó, nem igaz?
Egyébként ha a zászló fel van húzva a palota tetején, akkor tuti otthon tartózkodik...

Július-augusztusban megnyitják pár termét a látogatók számára, ilyankor a királynő nyaralni megy. Gondolom, nem nagyon szeretne kíváncsiskodó turistákkal találkozni. Mélységesen megértem... ;)

Minden nap 11.30-kor kezdődik az őrségváltás, de előtte kb. fél órával érdemes megérkezni, ha látni is akarunk valamit.Évekkel ezelőtt még az őrök a kerítés melletti bódékban teljesítettek szolgálatot, a sok zavarosan viselkedő látogató miatt manapság már egész a falnál van új őrhelyük.

Ilyenkor gyönyörű az épület előtti park, a virágok ezer színben pompáznak!
Nekem nagyon tetszik Victoria királynő emlékműve is. És mint olvashatjuk, a Nagy-Britannia és Írország királynője cím mellett India császárnője címet is viselte 1876-tól. Ugyanis egyik unokája az orosz cár felesége lett, így rangban anyja fölé került, ezzel a császárnői címmel viszont mindenki lelkivilága "helyre került"...A palota bal oldalán találjuk a Queen's Gallery-t.
Szerintem nagyon érdemes megnézni, bár most 8,50 a belépő.
A forgalmas reptereket idéző szigorú ellenőrzésen kell átesniük a látogatóknak, de már önmagában az épület is csodaszép, a benne kiállított királyi műkincskollekció pedig lenyűgöző!
Nem is tudtam, hogy a királynőnek közel 600 Leonardo rajza van - igaz, ebből mintegy 20 van kiállítva ebben a múzeumban.
A kedvencem Rembrandt egy portréja egy öreg asszonyról. Egyszerűen hihetetlen!!!
Erről rögtön Weöres Sándor egy írása jutott eszembe:

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
(Ifjak és vének szépsége)

Rengeteg porcelán, bútor, gyönyörű ékszerek, páncélok láthatók még itt.
Szintén a kedvenceim voltak a féldrágakövekből készített virágocskák, "törékeny ágacskák" voltak. A legszebb egy szál szegfű volt - hosszas vizsgálódás után lehetett megállapítani csak, hogy ez nem igazi.
És ha már utaltam gyermekkorom kedvenc bányászmese-gyűjteményére, hát majd leesett az állam, amikor malachitból faragott dísztárgyakat láttam!

A Victoria Stationhoz legközelebb eső részen, a Lower Grosvenor Place-n található a Royal Mews, azaz a királyi istállók hintó- és fogatgyűjteménye. A híres Gold State Coach (Arany Állami Hintó) is itt van kiállítva.Ha mindezeket látni akarjuk, vagy csak a palota előtti St. James Parkban szeretnénk sétálgatni, hogy etessük az igazán bátor és dagadt mókusokat, vagy a rengeteg vízi madarat, a Victoria-, a Jubiliee- vagy a Piccadilly Line Green Park megállójánál, illetve a Victoria-, a Circle- vagy a District Line St. James's Park megállójánál kell leszállnunk, ha metróval közlekedünk.

A 23 hektáros St. James’s Park (Szent Jakab park) az egyik legrégibb londoni királyi park. Nevét egy közeli ispotály, az Ifjabb Szent Jakab kórház után kapta.
VIII. Henrik miután megvásárolta Wolsey bíborostól a York palotát, 1532-ben a park helyén lévő mocsaras lápot is megvásárolta, hogy méltó királyi lakhellyé alakíttassa.
I. Jakab rendelte el a park lecsapolását és parkosítását. Egzotikus állatokkal népesíttette be a területet, nevezetesen tevékkel, krokodilokkal, egy elefánttal, és rengeteg madárral.
A park fejlesztésében nagy szerepe volt II. Károlynak, akit franciaországi száműzetése idején lenyűgözött a francia paloták kifinomultsága, így trónra kerülése után ennek a szellemében építtette át a parkot. Ő nyittatta meg a nagyközönség számára is, ugyanakkor az uralkodó is használta vendégei és szeretői szórakoztatására is. Ebben az időben hírhedt találkahely volt.
A 18. században a lovas őrségi parádék hagyományának megalapozásával és a Buckingham palota királyi család tulajdonába kerülésével megint megváltozott a park is, és a 19. században már majdnem a ma is ismert formája alakult ki John Nash építész irányításával. Ekkor alakították át felvonulási útvonalnak a The Mall-t is,
A parkot igen illusztris környezet ölel körül, és szépségét csak emeli tavacskája, a Kacsák szigetével és a Nyugati szigettel. A tó hídjáról gyönyörű kilátás nyílik egyik oldalt a Buckingham palotára, másik oldalt pedig a Külügyminisztérium élületére.

Albioni levelek X.

Múlt szombaton, azaz június 14-én láttam az egész királyi családot! Akkor volt ugyanis a királynő szülinapi felvonulása.

Elizabeth Alexandra Mary Windsor ugyan 1926. április 21-én született a Bruton Street 117. szám alatt (a II. világháború idején bombatámadás érte a kis lakást), de ez a nyári időpont amolyan "esőnap" szerűség. Szóval II. Erzsébetnek két szülinapja van.
A királynőn türkiz kosztüm és kalap volt, enniyt tudok csak róla mondani.

Állítólag egyébként nagyon babonás, imádja a kutyákat, zenei ízlése az indulókra terjed ki elsősorban, a táncok közül a szteppet űzi, kedvenc itala a gin-tonic, és nem szereti a paradicsomot, akárcsak én.

A felvonuláson a királynő mellett a fia, Károly, az előttük elhúzó fogaton pedig Camilla társaságában a két hercgfiú ült. Visítottak ám a lányok!!!! Mint egy rock-koncerten!!! ;)

A parádé nagyon látványos volt, rengeteg "ólomkatonával". Már elnézést, de a fényes páncélokat látva rögtön az jutott eszembe, hogy ezek a "fiúk" soha nem tudták, mi is az igazi háború...
A piros zubbonyosok gombjairól meg a hozzáértő egyből megmondja, hogy melyik gárdához tartozik a viselője.

Remélem, a képek jól sikerültek, amiket csináltunk.
Az elején egyébként tökre úgy éreztem magam, mint otthon a május 1-jéken. A nagy tömeg csak hömpölygött a fák között a gyönyörű napsütésben.
A menet (a katonákkal, zenészekkel, a királyi család tagjaival - Anna hercegnő például lóháton vett részt az ünnepségen) a Buckingham palota felől a Trafagar tér felé tartott a platánfákkal szegélyezett sétányon, a "The Mall"-on keresztül.

A Trafalgar téren ezen a hétvégén kivételesen nem politikai tüntetés volt, hanem koreai hétvége ételekkel, kiállításokkal, zenészekkel, riportokkal, filmvetítésekkel.

Itt ütköztünk a meztelen bicajosok menetébe is.
EZEK TÉNYLEG MEZTELENEK!!!
Jó, volt pár félmeztelen (főleg nő), meg egy-két ruhás demonstráló is, sőt volt egy majom-jelmezes figura is, aki a kerékpárjába egy műbőr fotelt is kombinált, de tényleg pucérok voltak! Szerintem a többség pasi volt, de naggggyon részletesen nem figyeltem meg őket.
Sokan kifütyülték a "menetet", a járókelő nők meg levegő után kapkodtak.

Albioni levelek IX.

St. Albans

A sziget déli részének megszállása után a rómaiak figyelme Wales felé fordult. De míg 61-ben hódító hadjáratot folytattak, délkeleten felkelések törtek ki. A felkelés vezetője Boudica iceneus királynő volt. Férje halála után a rómaiak átvették a hatalmat az icén területek felett, és meggyalázták az özvegyet és leányait.
A lázadó többek között Verulamiumot is feldúlták, Londiniumot (ma London) porig égették, és olyan nagy volt az emberáldozat, hogy Nero császár fontolóra vette csapatainak visszahívását.
Tacitus és Dio Cassius jegyezte le a történteket, mely a reneszánsz korban lett népszerű, majd később Viktória királynő Boudicaként festetett magáról portrét.
Az egykori iceneus királynő azóta is a királyság szimbóluma maradt.

Enya: Boudica

Verulamium, azaz a mai St. Albans a britek első keresztény vértanújáról elnevezett püspöki város rövid vonatozással közelíthető meg. Szent Alban valószínűleg 305. június 22-én halt mártír halált (lefejezték), és halála után 19 évvel már nevével illették a települést, mely Londontól mintegy 35 km-re fekszik, és az ókori szigetország legnagyobb városa volt.

A szent tiszteletére hosszú éveken keresztül épült egy csodaszép katedrális - melyben a középkori szigetország leggazdagabb kolostora állt -; restaurálása mostanság zajlik.
Érdekessége, hogy a munka kezdetekor egy általán nem volt az építkezéshez szükséges kő. A megoldás egyszerű volt: a legnagyobb római település (jó, London után a legnagyobb) épületeit lebontották, és használták fel.

Ha elég szemfülesek vagyunk, a csillagászati óra utáni kis lépcsők melletti falnál az egykori építőmunkások malomra hasonlító játékát találjuk meg.
A templomhoz iskola is tartozik, melyben egy pápa (IV. Adrian) is tanult.
Nevezetes épületei közé tartozik az apátságon kívül a kora 15. századi Clock Tower. A helyi legenda szerint a népszerű énekes Donovan itt tanult meg gitáron játszani. A Verulamium Parkban csodás séta tehető, melyet a Ver folyó még szebbé tesz.
Állítólag St Albansban jut a legtöbb pub egy négyzetméterre, mindenesetre A harcos kakasok talán a leghíresebb mind közül.Érdemes megnézni az ókori római mozaikokat felvonultató múzeumot is, mely nem ingyenes ugyan, de nagyon érdekes. A Verulamium Museum-ban betekintést nyerünk az ókorban itt élt emberek mindennapjaiba.A rendkívül szép város kiváló terepnek számít a filmeseknek. A Rowan Attkinson főszereplésével készült Johnny English mókás koronázási jelenetét is itt forgatták, csakúgy mint a First Knight-ot Sean Connery-val, vagy a Birthday Girl-t Ben Chaplin-nel és Nicole Kidman-nel.

A város nevéhez többek között az alábbi hírességek köthetőek:

Francis Bacon (1561-1626) filozófus, államférfi. Apja, Sir Nicholas Bacon, I. Erzsébet főpecsétőre volt. A cambridgei Trinity College-ben szerzett diplomát, majd a párizsi angol nagykövet mellett dolgozott. 1606-ban hooszexuális vonzalmai ellenére megházasodott.
5 évvel halála előtt lett St Albans vicomte-ja.
Elmélete szerint a kutatás alapját a megfigyelés, a kísérletezés, a tények megállapítása jelenti, majd ezekből a tényekből vonhatunk le indukció révén általános érvényű következtetéseket.

Sarah Churchill Duchess of Marlborough (1660-1744) a brit történelem egyik legbefolyásosabb női alakja, Anna királynő bizalmasa St Albansban született.
1677-ben kötött házasságot John Churcill-lel, Marlborough hercegével. A korban szokatlan módon ez nem gazdasági, hanem egy szerelmi házaság volt. Szokatlanul hosszú életet élt.

John Mandeville (14. század) angol útleíró, valószínűleg St Albansban született.
Személye és származása máig sem tisztázott pontosan, mindenesetre neki tulajdonítják azt a rendkívül érdekes útleírást, amely 1371-ben készült francia nyelven. A könyv útmutató a Szentföldre igyekező zarándokoknak. (Magyarország leírása is szerepel benne a szárazföldi utat választók számára.)
Bőségesen ír a Kelet mesés országairól: Törökországról, a tatárok földjéről, Perzsiáról, Indiáról. Ez a kissé groteszk útikönyv keveri a valós földrajzi és természetrajzi ismereteket a csodákkal és a fantasztikummal: szól az örök ifjúság forrásáról, a fáról, amelyen gyémánt terem, aranypor állagú hangyabolyról, stb. A mű feltehetőleg nem Mandeville kitalációja, hanem több korabeli forrás elegye, és az angol verzió egy elveszett francia eredeti írás fordítása lehet.
A ma legáltalánosabban elterjedt nézet szerint az irodalmi hamisítás Jean d'Outremeuse műve, aki a 14. században Liège-ben élt, s több más történetet is írt. Az ő állítása szerint Mandeville felvette a Jehan de Bourgogne vagy Jehan à la Barbe nevet, 1372-ben halt meg Liège-ben, itt is temették el.

Benny Hill (1924-1992) angol komikus színész, humorista és énekes egy ideig St Albansban élt.
A második világháborút követően tejesemberként, eladóként, színpadi asszisztensként és amatőr színészként is dolgozott. A televízióban 1949-ben debütált. Az ötvenes években kedvelt rádiós műsorvezető volt, majd 1955-ben megkapta első saját televíziós show-ját a BBC-nél.
1969-ben átment a Thames Television csatornához, ahol húsz éven keresztül készítette The Benny Hill Show című humoros sorozatát, amelyet világszerte több mint száz országban vetítettek, így Magyarországon is - szinkronhangja Gálvölgyi János volt.
A szexuálisan gyakran kétértelmű jelenetekben Benny Hill különböző szerepekben és maskarákban jelent meg, és mesterien alkalmazta többek között a paródia és a pantomim eszköztárát. Nem csoda, hogy nemzetközileg a legkedveltebb humoristák egyike lett, akinek show-ját az USA-ban különösen kedvelték és elismerték.
Hill énekesként is könyvelhetett el sikereket: 1971-ben négy héten keresztül vezette a brit slágerlistákat Ernie (The Fastest Milkman In The West) című humoros dalával.
Show-ját 1989-ben szüntették be, elsősorban a nők jogaiért küzdő egyesületek unszolására, akik kifogásolták, hogy Hill lenézi a nőket a műsorában.
Ezt követően a humorista visszavonult és 1992-ben magányosan hunyt el otthonában, minden bizonnyal szívinfarktus következtében. Holttestére csak néhány nap elteltével bukkantak rá.

Michael Cormac "Mike" Newell (1942-) angol rendező és producer St Albansban született és itt is tanult, majd a Granada Television egy képzésén vett részt. Figyelme először a tv felé fordult, de a 80-as években már filmekkel indított, és az 1981-ben forgatott Új-Zéland-i tömeggyilkos története, a Bad Blood meghozta számára a népszerűséget. 1985-ben díjat is nyert a Cannes-i filmfesztiválon.
Szintén hatalmas sikert aratott vígjátéka, a Négy esküvő és egy temetés (1994), mellyel szinte az összes lehetséges díjat bezsebelte.
Innentől rengeteg világsztáral dolgozott, a 2003-ban forgatott Mona Lisa mosolyá-t Julia Roberts-sel készítette, és 2005-ben első brit rendezőként ő kapta a felkérést az új Harry Potter film, a Harry Potter és a Tűz Serlege c. részének elkészítésére.
Ugyanebben az évben szülővárosa egyeteme díszdoktorává avatta.

Sir Tim Rice (1944-) Oscar-, Golden Globe-, Tony-, Grammy-díjas dalszövegíró, szerző, rádiós személyiség, aki St Albansban végezte tanulmányait, majd Párizsban a Sorbonne-on szerzett diplomát. Az EMI Records-nál kezdi pályafutását, mely szinte töretlen és nemzetközi sikerű.
Kiválóan tudott együtt dolgozni Andrew Lloyd Webberrel, közös munkáik közé tartozik a Jézus Krisztus Szupersztár (1970), az Evita (1976) és a József és a színes szélesvásznú csodakabát (1967). Mostanában főleg Sir Elton John szerzőtársa, és olyan munkákon vannak túl, mint Az oroszlánkirály (1994).
További munkái: A szépség és a szörnyeteg (1993), Barcelona Freddie Mercury részére, All Time High az Octopussy c. James Bond moziban.
Elvált, két gyermeke van.

Siobhan Fahey (Siobhan Máire Deirdre Fahey 1958-) énekesnő.
Írországban született, majd katona apját áthelyezése miatt a család Angliába költözött, és a lány tanult többek között St Albansban is.
Fahey a '70-es években a punk zene hatása alá került. Foglalkozott divattal és újságírással is, majd megalapítja a rendkívül sikeres Bananarama lánycsapatot.
Rövid ideig felesége volt az Eurythmics tagjának, Dave Stewart-nak, akinek két gyereket is szült. 1988-ban szállt ki együtteséből Shakespear's Sisters miatt, ám a kezdeti sikereket hamar hullámvölgy követte. 1993-ban Fahey-t súlyos depresszióval kezelték.
1996-ban a London Records megtagadta, hogy harmadik albumát is kiadja a duónak, majd pár év múlva ismét csatlakozott első zenekarához.
Közreműködött a Pussycat Dolls debütáló albumának elkészítésében is 2005-ben.

Albioni levelek VIII.

piros, mint a...

Na igen, Londonban szinte kötelező "piros telefonfülkébe belépek" fotókat készíttetni, buszokat lekapni. Egyébként a hagyományos "felkapaszkodósokból" láttam már párat.
Azt tudni kell, hogy az emeletes buszokra csak az első ajtón lehet felszállni.
És furcsa, de le kell inteni a járműveket, különben nem valószínű, hogy megáll a sofőr a kijelölt megállónál.
Ha nem vagyunk ismerősök a környéken, nagyon nehéz a közlekedés, mert az egyébként lelkiismeretesen kitett tájékoztatókon csak a nagyobb megállók vannak feltüntetve.

Az itteni postahivatal színe a postaládákkal egyetemben szintén piros. Ezt örök életre megjegyeztem, mert csomagot kaptam otthonról, ami elkeveredett.
Sajnos a postás nem hagyott számomra egy "sajnálom, de nem voltál itthon..." kezdetű piros kártyát, amelyen fel van tüntetve, hogy hol lehet átvenni a pakkot, így valami őrületesen nehéz volt visszaszereznem a küldeményt.
A lényeg, hogy minden postai irányítószámhoz tartozik egy központi átvételi iroda, ott érdemes keresni az át nem vett dolgokat.
Az én esetem viszont bonyolultabb volt az értesítő nélkül, ráadásul a postás azzal a tudattal fordult vissza, hogy rossz a cím.
A Royal Mail honlapján vettem észre, hogy nemzetközi depok is vannak, szintén postai irányítószámok szerint körzetesítve. Végül is itt szereztem meg a csomagot - nagy örömömre.
Azt viszont nagyon ajánlom mindenkinek, hogy a küldött csomag számát feltétlenül tudja meg, mert csak ezzel (és személyazonosságának igazolásával) tudja átvenni a küldeményt.

És hogy valami kuriózummal fejezzem be, egy algír milliárdos a Coca-Colának fizetve elkészíttette a szamócás Fantát. Algériában, egy másik országban, amit már elfelejtettem, és itt Angliában lehet kizárólag kapni a piros nedüt.
Először kóstolva picit édes, amúgy nem túlságosan szénsavas, és irtó finom.