Albioni levelek VII.

The Wallace Collection

The Wallace Collection: Day Dream

A hatvanas évek sztárzenekarán túl ha Londonban az Oxford streeten vásárolgatunk, és van a lehelletnyinél egy kicsivel több szabadidőnk, a Selfridges mögött a Manchester Square-nél lelünk ezen a néven egy pompás gyűjteményt.
Az egykori palota bútor- és műtárgyanyaga rendkívül híres. Láthatunk itt porcelán edényeket, rengeteg ezüstneműt, üveg tárgyakat, fegyvereket (főleg szablyákat, páncélokat), és rengeteg órát.
Az enteriőrök önmagukban megérik a látogatást, főleg, hogy az egykori rezidenciát nagyszerűen felújították.A múzeum alagsorában modern előadótermeket, az üvegtetővel fedett udvarban népszerű éttermet alakítottak ki. Minden iskolai korcsoportnak szerveznek a nemzeti alaptantervhez csatlakozó előadásokat (ezekre Franciaországban is szerveznek csoportokat).
Szerencsére a belépés ingyenes.

Sokak szerint a kiállított festmények kritikát érdemelnek, mindenesetre Rembrand, Dürer, Velaquez, Canaletto, Poussin, Delacroix, Fragonard művei mellett a francia rokokó kiemelten képviselteti magát.A 19. századi gyűjtemény állítólag az ingatlan egykori tulajdonosának kétes ízléséről tesz tanúbizonyságot, aki nem más, mint Richard Seymour-Conway Hertford 4. őrgrófjának törvénytelen fia, Sir Richard Wallace. A kollekció is az ő nevét viseli, aki megözvegyülése után nemzetének adományozta "kincseit".

Érdemes megnézni, nagyon hangulatos, mert a rengeteg híres műtárgy mellett abba is bepillantást nyerünk, hogyan élt az angol arisztokrácia a 19. században.A gyűjtemény szinte jelképe Frans Hals: The Laughing Cavalier című képe. A rendkívül aprólékos munkát elnézve nem csodálom!

Albioni levelek VI.

A legenda szerint a világhódító Julius Caesar Kew-nál kelt át a Temzén és indult hódító útjára a Brit-szigeten.

Mindenesetre Kew ma azt jelenti: a londoniak legkedveltebb botanikus kertje - Kew Királyi Botanikus Kert.A számos tipikus angol virág, bokor, fa mellett a világ minden tájáról hozattak ide növényeket - a legrégebbit 1773-ban!!!
Kedvünkre csatangolhatunk az egyfajta génbank szerepet is betöltő arborétum kiépített útjain, lepihenhetünk a padok valamelyikén, vagy kiállítások garmadát tekinthetjük meg. No igen, 120 hektáros a terület!
A mai növénykert története messzire nyúlik vissza. Területe két településhez, Kew-hoz és Richmond-hoz (Shene) tartozott. Utóbbi 1290-óta királyi birtok.
II. Edward a richmondi udvarházat palotává alakíttatta át, melynek vadászterülete Kew-ig nyúlt.
Aztán a kertek sokáig egy szerzetesrend birtokában voltak, majd VIII. Henrik nővérét ajándékozta meg egy erdőrészlettel. Azóta az uralkodóház folyamatosan bővítette a kert alapterületét.
A felépített házak nem csupán dekorációul szolgáltak, hiszen bennük helyezték el - és helyezik el a mai napig a világ szinte minden tájáról érkező növényritkaságait.

A 19. században nyitották meg a nagyközönség számára. Azóta is az egyik legnépszerűbb az 1762-ben épült közel 50 méter magas Pagoda. (A 18. században igen nagy divat volt az angol kerteket kínai "dekorációkkal" ellátni.)Eredetileg sokkal színesebb volt, és több, mint 80 fából faragott, aranyozott sárkány ékesítette.

1976-ban restaurálták, azóta néz ki úgy, ahogy most.
Állítólag fel lehet menni a tetejére - csupán 253 lépcsőfokot kell megmászni.
A BBC elhelyezett egy kamárát, és minden hónapban közzéteszik a felvett anyagot:
http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/6923600.stm

Szintén nagyon híres az 1844-'48 között épült Pálmaház, a világ leghíresebb viktoriánus üvegháza. Úgy tudom, tervezőjét a levelek formája ihlette meg, mindenesetre tényleg csodaszép. A benne lakó növények - no és persze a látogatók - igazi trópusi klímában érezhetik magukat.
A kertben kisebb paloták, tavacskák, a dinoszauruszok idejének növényvilágát bemutató üvegház (Evolúció ház), Télikert, Füvek kertje, Sziklakert, sok madár, és rengeteg minden tekinthető meg még.
Egy nap alatt képtelenség végigjárni!A District metróvonalon a legegyszerűbb megközelíteni, a Richmondig közlekedő járattal, illetve a 65, 237, 267 és 391-es számú buszokat választhatjuk.
A botanikus kertbe belépőjegyet kell venni, ami úgy 5 font körül van.

Albioni levelek V.

Tegnap megfeledkeztem róla, hogy május 1-jén voltak a helyi választások.
Itt teljesen máshogy zajlik ez az egész kampány, és - már amennyire bele tudtam látni - jóval lazábban is megy. Valamelyik nap láttunk vidám kampánybuszt, melynek tetejéről a jelölt vidáman beszélt a járóükelőkhöz számos kísérete társaságában.
Némelyik iskolában nem is volt tanítás, mert ki volt jelölve a választókörzet szavazó helyiségének.

Hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok elragadtatva az itteni oktatási rendszertől, ámbátor erről is csak meglehetősen marginális ismereteim vannak.
Állítólag az óvoda nagyon jó, de az alapszintű oktatás sehol sincs a magyaréhoz. A 9 évesek még csak nyomtatott betűkkel írnak, és olyan, hogy külalak, meg szépírás a fasorban sincs megemlítve.
Matekból is jóval le vannak maradva (ha lehet így fogalmaznom), de az 5 évesek már tudnak olvasni - hisz' kb. ebben a korban adják be őket suliba.

Nem minden isibe, de némelyikbe érdemesebb nem korábban megérkezni, mert csak a csengetéskor engedik be őket az osztálytermekbe - akár esik, akár fúj kint. Talán ezért is van, hogy irtó sokan csak az utolsó pillanatban esnek be az intézménybe.

A házi feladat is teljesen máshogy működik. Csak pénteken kell megcsinálni a feladatlapokat.
Nekem ez nem tetszik.
Őszintén szólva én a poroszos tanítás híve vagyok.
Persze itt Londonban egy óriási előnnyel indulnak a nebulók - egy világnyelvet már jól megtanulnak, könnyebb lesz majd a felnőtt életük. :)

Albioni levelek IV.

Napok óta irtó sok eső esik, már kezd egy kicsit uncsi lenni. :)

A múlt szombaton viszont gyönyörű idő volt, mindenki kiszabadult a parkokba, sokan a fűben heverészve élvezték a napsütést. Ez volt az eslő hétvége, hogy én is "városi zöldben" töltöttem egy kis időt, és nagyon tetszett!

A hétvégén a Horniman Museumban voltunk. Nem a legtudományosabb igényességgel összeállított kiállításra kell számítani, de nagy élmény. A természettudományi és néprajzi anyagokat is bemutató magángyűjtemény jellegzetes épületét 1901-ben tervezte Charles Harrison Townsend.
Mondjuk nekem leginkább a hangszeres rész tetszett. Az itt látható instrumentek Frederick John Horniman, a viktoriánus korban élt teakereskedő tulajdonát képezték. Ő alapította a múzeumot, melyet 1911-ben kibővítettek.
Az összesen mintegy 350000 tárgyat bemutató kollekció (kitömött állatokkal, indiai- és afrikai kiállítási részleggel, és még origami kipróbálási lehetőséggel is!) roppant érdekes része az akvárium, és természetesen a gyönyörű és hatalmas kert.

A buszmegálló felöli látvány ne tévesszen meg senkit: nagyon is modern épületbe teszi be a lábát, aki erre téved. Ezt csak azért jegyzem meg, mert állítólag az északi londoniak soha nem mennek délre, és viszont. :)A monstre park éke a Conservatory (üvegház), ahol kávézgatni/teázgatni is lehet - mi is így tettünk. Azt hiszem, ez volt életem első igazi Viktoriánus épületbeli forró csokija! :)Picit nehezebb a megközelítése, mert délen kevesebb a metró megálló, szóval ha a tömegközlekedést választja az ember, marad a busz.
Az ingyenesen megtekinthető gyűjtemény talán Brixtonból közelíthető meg a legkönnyebben (a Victoria Line végállomása), ott kell átszállni a P4-es jelzésű autóbuszra.
Kb. negyedórás az út.