A történelmi Miklós életéről kevés dokumentált adat áll rendelkezésre. Alakjában valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze.
Szent Miklós valószínűleg Kr.u. 248-ban született Patara kisvárosban egy gazdag család gyermekeként.
Alig kezdte el iskoláit, mikor a Kis-ázsiai városban nagy járvány tört ki, és árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. 19 éves volt, amikor nagybátyja pappá szentelte.
270-ben jeruzsálemi zarándokútjáról visszafelé tartva betért Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott.
52 évig volt püspök. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.
A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, és hosszú öregkort ért meg.
A csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.
Ereklyéinek Itáliába vitele után vált valóban egyetemes szentté.
A december 6-i egyházi ünnep az évszázadok folyamán a gyermekek ünnepévé vált.