Ami a gyanús, az nem gyanús

Alexandra V. Tobias még csak 22 éves, de már édesanya. És játékfüggő is egyben -rajongásának tárgya a világ legnépszerűbb játékának nevezett FarmVille.
Három hónapos kisfia azonban sírásával megzavarta mindennél fontosabb játékát, ami miatt az asszony felkapta és többször agresszívan megrázta a gyereket csitítás végett. Bár az anya szerint ő nem okozott semmilyen károsodást, a gyermek mégis belehalt a fegyelmezésbe. Előreláthatólag akár évtizedekre is börtönre ítélhetik emiatt.

A játékfejlesztőt is kényelmetlenül érintheti az eset, mivel a múltban nyíltan vállalták, hogy játékuk célja az emberek függővé tétele.

* * * * *

Itt mindenki megőrült?
Egy általam soha nem nézett, külföldről importált "vetélkedő"ről olvastam egy kritikát, melyet egyik kereskedelmi csatornánk tűzött műsorára.
Kettős problematikája a programnak: mivel érdemli ki egy "celeb" hogy a televízióban mint követendő példakép szerepeljen?
Másrészt meg a feladatok khm... milyensége. Ezeket valóban főműsoridőben kell sugározni?!
Egy másik, hasonló kaliberű műsor elemzése (igaz, abban egyszerű menyasszonyok viselkednek bicskanyitogató módon) egyenesen arra buzdít, hogy rajta, emberek, nézzétek, és szórakozzatok bunkó társaitokon!
Egyes vélemények szerint ez nem baj, végre mindenki megkapja a magáét, alázzák csak meg magukat.
Mások előszeretettel utalnak a távkapcsoló kikapcsoló gombjára.

Én úgy gondolom, ilyen embereket, ilyen műsorokat senki nem érdemel meg. Trendiség ide, vagy oda.

* * * * *

Esti mese

Szép kis erdő a miénk.
Igaz, szabad szemmel épp hogy észrevenni a varázslények földrészének tarkabarka rajzolatú térképén. Évszázadok óta élünk itt mi tündérek békességben, az óriás méretű fák, ezüstösen csillogó folyók, színpompás virágok társaságában.
Bár mostanság – úgy tűnik - sok a változás. De persze nem akarok lelketlennek mutatkozni, tudom, hogy a hatalom irányítása, bármily pici legyen is az az ország, hatalmas felelősség.
Az azonban nem kerülheti el figyelmemet, hogy pár tündér, aki nemtetszésének adott hangot, szárnyaitól megfosztattatott, és némelyiküket hetek óta nem is látni.
Persze ez véletlen egybeesés is lehet. Hiszen nekünk rengeteg a munkánk, mindenre és mindenkire mi vigyázunk, úgy bizony! Néha hosszabb időbe is telik, mire megoldunk egy bonyolultabb őriző-óvó feladatot. Az erdőbe visszatérve főleg a természet szépsége tölt fel bennünket, hogy hivatásként megélt feladatunkat folytatni tudjuk.
Aztán, ha már apad a varázserőnk, a Tanács tagjai leszünk, akik bölcsességükkel és tapasztalataikkal segítik a többiek munkáját.
Illetve így volt ez eddig, de a Vezetőség szerint erre most nincs lehetőség. Ebben a nehéz időszakban, amikor az emberek nem hisznek a csodás lényekben, mindenki varázserejére szükség van erdőnk stabilitásának védelme érdekében. Így egyelőre lefoglalnak mindenkitől egy kicsi energiát. Szóval, mi aktív tündérek most kevesebb tehetséggel dolgozunk, míg a Tanács tagjaitól minden elvesznek. Nem tudhatjuk, ez mivel fog járni, de sokan azt suttogják, elpusztulunk így.
Ezt egyszerűen nem akarom elhinni! Hisz mindannyian tündérek vagyunk, nem akarhatunk egymásnak rosszat!
Mindenesetre a vitás kérdéseink orvoslására létrehozott Flora-Fauna Társasághoz fordultunk. A velünk együtt élő tízezer éves csodás erejű növények vitatják meg nagy ritkán felmerülő problémáinkat. Mindig hallgatunk rájuk, bízunk döntésükben.
Ők ítéletet hoztak, és kérték, hogy a Vezetőség vonja vissza zavaros törvényjavaslatát.
A Vezetőség erre megállapította, hogy a Flora-Fauna Társaság egyáltalán nem kompetens eljárni egy ügyünkben sem, hiszen ők nem is tündérek.
Sokan bíznak a Vezetőségben, túlságosan is sokan.
Csak páran gondolkodunk máshogy, nem megy ki fejünkből szárnyaszegett társaink sorsa.

Félek.

obscurus veritas

A Gustav Klimt nevével fémjelzett Secession művészegyesület korai szakaszának alkotásaiból nyílt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A vázlatok, sokszorosított grafikák az osztrák művészettörténet leglenyűgözőbb és hatásában leggazdagabb időszakát mutatják be.

Az Ausztria Képzőművészeinek Egyesülete (Vereinigung bildender Künstler Österreich), azaz a Secession 1897-ben alakult meg, és 1905-ben szűnt meg a Klimt-csoport kilépésekor. E néhány év alatt a tagok összesen huszonhárom kiállítást rendeztek, melyeket archív fotók és korabeli leírások alapján tudunk rekonstruálni. Intenzív működés jellemezte, melyről hű képet ad az egyesület művészileg igényes kísérője, a Ver Sacrum (Szent tavasz) című folyóirat 1903-ig megjelent hat évfolyama.
A kezdeti évek legszembetűnőbb vonása az egyes művészeket jellemző radikalizmus (a szecesszió jelentése: kivonulás).A kiállításon Klimt jelentős festményei, mint a Nuda Veritas mellett művészetének meghatározó, de megsemmisült alkotását, a bécsi egyetem fakultásait szimbolizáló három mennyezetképet is megidézik, és tabukat döngető erotikus rajzai is helyet kaptak.
(A 16. századból származó angol mesében az Igazság és Hamisság együtt mentek fürödni, de mikor Hamisság elvette Igazság ruháját, Igazság inkább meztelenül ment haza, mintsem a másik ruháját magára vette volna.)
A tárlat külön része foglakozik azzal, hogy a fametszet újjászületésének fontos állomásává tette a Secessiont, többek között Ferdinand Andri, Carl Moll, Kolo Moser és Emil Orlik alkotásai révén.

Gustav Klimt (1862-1918) osztrák festőművész, a szecesszió egyik legismertebb képviselője.

Művészetek iránti fogékonyságát cseh származású aranyműves édesapjától örökölte. Gustav 14 éves korától az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolában, a kontinens első modern polgári intézményében folytatta tanulmányait. Gustav öccsei szintén ebbe az iskolába jártak, Georg öccse jó néhány keretet tervezett neki.

1886-'92 között testvérével Ernst-tel és Franz Matsch-csal létrehozták a „Maler-Compagnie”-t, amelynek keretén belül a több műveket alkottak.
Apja és Ernst halála után Gustav depresszív hangulatúvá vált.A Secession egyesületet néhány társával alapította meg, amelynek 1899-ig az elnöke volt. 1906-ban megalakult az Osztrák Képzőművész Szövetség, amelynek hat év múlva ő lett az elnöke.

Elkezd filozófiával foglalkozni. A születés, betegség, öregség, halál érdekli, és ezeket a fogalmakat női figurákként fogalmazza meg következő alkotásain. Ebből az időből való a ma csak vázlatokban létező:

A filozófia: Baloldalt az emberi élet folyama látszik a születéstől a halálig, jobboldalt pedig a világ rejtélyes arca. Az emberiség folyamként való felfogása Schopenhauer filozófiájára utal: minden ember egy biológiai folyam része. A kép óriási felháborodást keltett: többen követelték, hogy a művet semmisítsék meg.
Az orvostudomány: Itt is jelen van az élő folyam: megjelenik benne a születés, az öröm, a szenvedés, az extázis, mely egészen a halálig vezet el bennünket. Hygienia, a gyógyítás istennője felénk fordul, de inkább az orvostudomány tehetetlenségét ábrázolja a művész.
A jogtudomány nekünk háttal, alulnézetből egy teljesen kiszolgáltatott, bűnös figuraként áll. Fent vannak az igazság, a törvény és jog istennői. A Jogtudomány drasztikus szexuális ambíciókkal telített, büntető és bosszúálló hatalomként jelenítődik meg. A figurát körülfogja egy polip, ami több pszichológus szerint az oresztészi anyagyilkosság jelképe.A csók (1908) keletkezése Klimt arany-korszakának idejére esik. A négyzetes képnek nagy sikere volt, az állam meg is vette. A kép tulajdonképpen a szerelem oltárképe. A nő térdel, a férfi olyan, mintha állna, és feje úgy mered a nő feje felé, mint egy fallosz. Magán a ruházaton is fel lehet fedezni a női méhet és a férfi nemi szervet. Klimt térbeli bizonytalanságba helyezi a párt, amit az hangsúlyoz, mintha egy szakadék szélén állnak.Klimt 1910-ben részt vett a Velencei Biennálén, 1913-ban kiállítása volt Münchenben, Budapesten és Mannheimben is. 1917-ben Bécsi Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta.A viszonylag fiatalon elhunyt művész gutaütést kapott, és csaknem egy hónapig küzdött még az életért.

* * * * *

Klimt szabadkőműves szimbólumokat használó, látomásokkal viaskodó művész volt. A Meztelen igazságon a fényben álló istenség a démonnal egyesül.
Az alak egy androgün, azaz egyszerre kétnemű istenség női fele, akit mindig úgy ábrázoltak, hogy a feje hátul egy szakállas férfi, elölről pedig egy fiatal, bájos arcú lányka, tükörrel a kezében.
Ezek a "Janus-arcú", hermafrodita teremtmények az alkimisták szimbólumai. Klimtnél ez azt jelenti, hogy az ő mindig domináns Femme fatale-ja alárendelté válik. Felajánlja magát a férfinak, odaadja magát, a csillogó ruhán pedig átfénylik a leplezetlen szexualitás. A lány fehér teste és gyengéden oldalra hajtott feje, valamint nőiesen maga mellé eresztett kezei ellenpontjául szolgálnak a kép jobb felében kanyargó fekete ördögi figurának, széttárt és felemelt karjainak, tekintetének, melyet a lány felé szegez. Az ördög is lehet a férfi, de lehet a tiszta és szűz nő rejtett énje, erotikus vonzereje, tehát mindkét esetben kihívás és veszély, illetve a két ellentétes pólus harca van ábrázolva a képen. Így játszotta ki a szintén tabutémának számító Csók is a cenzúrát, és amikor a puritán bécsiek szembesítették kétszínűségével, a közönség lelkesen megvédte Klimtet.
Klimt a vörös hajú nőkhöz erőst vonzódott, modelljei is zömmel vörös hajúak voltak, akiktől legalább 3 törvénytelen gyermeke született.
A Csókhoz hasonlatosan ez a kép is egy szexuális együttlét. Egy teológiai-ontológiai elképzelés szerint ugyanis az ember eredetileg kétnemű volt, egyenlő részt tartalmazott a férfiból és a nőből egyaránt. Minden szervükből, így a nemi szervükből is kettő volt. Nevük a görög androsz – férfi, és güné – asszony szóból tevődött össze.
A monda szerint az emberi nemek száma három volt, a férfi és a nő mellett létezett egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt. Az androgünök ereje óriási volt, hatalomvágyuk nagyra törő. Fel akartak menni az égbe, hogy rátámadjanak az istenekre. Ekkor Zeusz úgy döntött, hogy kettévágja őket, hisz így gyengébbek lettek. Ezután Apollón az arcokat előre fordította, a sebeket pedig begyógyította. A bőrt a hasra húzta össze és elkötötte, ez a köldök. Miután az egységes természet kettéhasadt, mindkét felet a másikhoz húzta a vágy, átkarolták egymást, összefonódtak, és egyesülésre áhítoztak. Kettő lett az egyből, és azóta is szüntelenül keresi ki-ki a maga felét...
Stella Richards pszichológus szerint a mélylélektannal foglalkozók, például Freud és Jung munkáinak hátterében jelen az androgün gondolata. Freud elméletében a péniszirigység szerepel, amelyről úgy véli, hogy ez a női szexualitás alapvető ereje és dinamikájának mozgatója. Akkor keletkezik, mikor a kislány meglátja a testi különbséget saját és a fiú teste között, és fogyatékosnak érzi magát pénisz hiányában. A jelenkori pszichoanalízis inkább szimbolikus értelemben beszél a falloszról, úgy, mint az ókorban: a falloszt mágikus vagy transzcendens erőnek tartja, amely szimbolizálja a feltámadás reményét, valamit az alkotni és létrehozni képességét, a fény hatalmát az árnyék felett.
A teljesség felé haladni, ez az emberi lélek természetes törekvése, ehhez a másik oldallal ki kell egészülni, és ez az androgünitás felé mutat.

A héber hagyomány szerint a teremtő Isten androgün volt, és egy ilyen Isten teremtette a saját képmására férfinak és nőnek az embert. (Később Elohimet a Jahvé névvel helyettesítik, ami már maszkulin jelleggel bír). A történet szerint Lilith Isten kimondhatatlan nevének kimondásával megmutatta hatalmát, mivel tudása volt a teremtésről, arról, hogy az Isten és ezzel együtt az ember androgün jellegű. Amellett, hogy átkot mondtak rá, démonizálták, egyben féltek is tőle, hiszen egyfajta erőt is megtestesített. Ám a történetből az is kiderül, hogy Isten Lilithet eleve a pusztítás képviselőjének teremtette.A középkorban az unikornist a tisztaság és a spirituális egység szimbólumának tartották, szarvát hímneműnek, testét nőneműnek tekintették. Az egyszarvú a felkelő Hold megtestesítője, amely vezeti a csillagnyáját, hogy aztán lenyugvóban megtisztíthassa a vizeket.
Úgy tartották, hogy csak egy tükröt tartó szűz szelídítheti meg.A tükör az eredeti létezést teremtő főhatalom (a szó), és ennek van visszhangja, vagyis az eredeti lénynek van mása a tükörben. Más szóval az, amit ma tudatnak nevezünk, kétoldalú tükör. Mindaz, ami akár az emberen kívül, akár az emberen belül a látás körében létezik, az a tudat elváltozásán észlelhető. Életünket e tudatban megjelent tapasztalatok szerint igazítjuk. Létünk semmiképpen sem önálló létezés, hanem a máshonnan kapott külső és belső táplálék, és ami bennünket irányít, az kívülről és belülről kapott szó (kép, látomás, látvány).
A tudat az irányító. De a tudat ha tükör is, homályos tükör. Ezért mondják a hinduk, hogy lefokozott éberségben élünk.

Joan Jett: Androgynous

Gustav Klimtnek 150. születésnapjára készül el a bécsi Klimt-villa felújítása. Olyan "élményvilágot" alakítanak ki, amely segít újra feleleveníteni a korszak életérzését - fejtette ki Marek. A mostani felújítás után itt rekonstruált bútorok és vetítők segítségével mutatják be, hogyan nézett ki a nagy festő élettere - eredeti műtárgyak nélkül.

A 2011 áprilisától 2012 nyaráig tartó munkálatok várhatóan 1,8 millió euróba (510,5 millió forintba) kerülnek majd. Elkészülte után a villa termei hetente három nap állnak a közönség rendelkezésére. A fiatalabb melléképületekben 850 négyzetméteren egy fogyatékosokat foglalkoztató műhely és egy fiatalok és felnőttek részére kialakított szabadidő- és rendezvényközpont működik jelenleg is.
A Klimt-villában a múzeum mellett szemináriumok és különböző rendezvények is helyet kapnak.

egy szempillantás alatt... :)

Alexandrov

Vérprofi, a legmagasabb szintű művészi produkció, amit mostanában láttam - így jellemezném a tegnap esti kórus koncertet.
Az Alexandrov Együttes, teljes és eredeti nevén a “Дважды краснознаменный академический ансамбль песни и пляски Российской армии имени А. В. Александрова” (Az Orosz Hadsereg A. V. Alexandrovról elnevezett, kétszeres Vörös Zászló renddel kitüntetett akadémiai dal- és táncegyüttese) 1928-ban alakult meg 12 katonával (egy vokális oktett, egy harmónikás, két táncos és egy szólista). Első fellépésük 1928. december 12-én volt a Moszkvai Konzervatóriumban Alexandr Vasziljevics Alexandrov zeneprofesszor irányítása alatt, aki később az együttes névadója is lett.
Alexander Vasziljevics Alekszandrov "Sacha" (1883-1946) paraszti családban született karigazgató, karmester, tanár, a Szovjetunió Himnuszának szerzője.
Gyerekkorában felfigyeltek gyönyörű énekhangjára, így kezdődött meg zenei karrierje.
Az elsősorban szovjet forradalmi alkotásokat előadó csapat 1935-ben megkapta a Vörös Zászló Érdemrendet és ezt a nevükben is feltüntették. Rengeteget turnéztak a Szovjetunióban, és 1937-ben Párizsban egy nemzetközi rendezvényen megnyerték a nagydíjat. A II. világháború alatt már 1500 fővel a frontokon szórakoztatták a katonákat.
Az együttest vezetőjének halála után annak fia, Borisz Alexandrovics Alexandrov irányítása alatt lett az együttes külföldön is igazán ismert és híres, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy 1948-ban a berlini Békekoncerten is részt vettek.
Boris Alexandrov 1987-es nyugdíjba vonulása után Igor Agafonnikov és Anatolij Malcev, majd Victor Fedorov lett az együttes vezetője.
Fennállása óta az Alexandrov több, mint hatvan országban koncertezett, köztük hazánkban és a Vatikánban is. Fellépéseik mindig és mindenütt hatalmas sikert aratnak, külföldi fellépéseik során a vendéglátók közkedvelt dalaiból is előadnak.
A férfikarból, zenekarból és tánckarból álló együttes orosz népi dallamokat, paroszláv egyházi himnuszokat, opera áriák és a populáris nótálat is előad.
A zenekar hagyományos népi hangszeresek mellett (balalajka, domra, bayan) nagybőgősöket, fa-, rézfúvósokat és ütősöket is alkalmaz.
A balett az irányítása alatt Lev Nyikolajevics Kulikov balettmester irányítása mellett dolgozik. Repertoárjukban zömmel katonai koreográfiák szerepelnek, de táncolnak néptáncot is.
Az énekkarral szólisták is fellépnek, akik mindegyike kimagasló énekes. Gyönyörű a hangjuk, hihetetlenül muzikálisak, jó előadók, és mindnek a kisujjában van az éneklés technikája. Nekem a Zúg a Volga... című szerzemény énekese tetszett a legjobban. Ámbátor megmagyarázhatatlan módon egy pillanatra elcsuklott a hangja, mégis ámulatba ejtő művészt hallhattunk.
És az egész este tökéletes volt, a fegyelmzett férfikórus és elképesztően technikás zenészek

és ez most koomcsiii

Megfogadtam: többet nem nézem egyik "tehetségkutató énekverseny"t sem.
Nyilvánvaló, hogy ezek elsősorban valóság show-k, bár szerintem a versenyzők ezt képtelenek megérteni. Mondjuk ez könnyen belátható, hisz ők a bőrüket viszik a vásárra.

A Megasztárban a műsorvezető hölgy körüli valós vagy ál-felhajtást baromira unom.
Néha mondjuk a zsűri is érdekes: Patai Anna "márgyereknekágybankénelenni" időben szerepel tökéletes dal- és szövegtudással, míg felnőtt versenyző társai közül nem mindenki énekel tisztán, amit természetesnek vélnek. Hm.
Szíj Melinda hangja akár Barbara Streisandé, Kökény Attila meg egyszerűen profi.

Az X-faktor nálam teljesen kiverte a biztosítékot. A tv-s döntőbe delegáltak közé több kedvencem nem került be - ezen mondjuk könnyedén túl tudom tenni magamat.
No de itt az a fogszabályzós kislány, akitől mindenki annyira el van ájulva (bár nem tudom, miért). A végső ítélethozatalra a versenyzők zöme teljesen kikészült idegileg. (Ez is megér mondjuk egy misét, hogy a nézettség kedvéért hogyan manipuláljuk a versenyzőket, de ezen most lépjünk túl.) Végül is érthető, itt már mindenki a siker kapujában áll, sorsuk nagy fordulópontjához érkeztek a versenyzők. Amikor a zöldruhás lánykával közölték, hogy továbbjutott, akkor is csak idiótán vigyorgott, és ezt mondotta vala: "Neee... ez most koomcsiii?..."
Én Szirota Dzsenifert mindenképpen továbbjuttattam volna, és a kedvencem volt még a szvinget éneklő srác, Spiriev Teodor is.
Érdekesnek és jellemzőnek tartom, hogy a Nyári nővérek mennyire megosztják a nézőket. Fiatalok, gyönyörűek, irtó jól énekelnek. De főleg azért kedvelem őket, mert valami olyasmivel rendelkeznek, amit nem sok művésznél tapasztalni: alázatosak. Alázatosak a közönség és a szakma felé.
Az itteni zsűri se semmi, gondolok az előválogatókra, amikor is szegény ifjabb Bodnár Attilának gyalogoltak a lelki világába. Érdekes, hogy rákérdeztek az apjára, mert szerintem ez a név nem annyira ritka. Ugyanakkor Janicsák István kislánya semmilyen beszólást nem kapott, pedig a Z'Zi labor munkásságának megítélése sem egyértelmű.

Mint említettem, nagyjából mindenki tudja, hogy mindkét program showműsor. Ez az oka tehát, hogy néhány kiváló, de szürkébb karakterű énekes kiesik a válogató rosták egyikén.
Ugyanakkor viccesnek tartom, hogy a zsűritagok ki vannak akadva, hogy a közönség nem a fülére hallgat, hogy a legjobbaknak kell kiesni, míg a könnyedebb fajsúlyú versenyzők szerzik meg a szavazatok többségét. Hiszen ők maguk is ezzel vádolhatók!

Uff! ;)

Jól tudjuk: a pénz megy, a szemét marad. Miközben a pénz még több pénzt termel követhetetlen csatornákon és meg nem engedett technológiákkal, illetve a korrupt hivatalnok rendszeren keresztül, másodpercek alatt családok élete dől romba.

Soha ilyen jellegű katasztrófa a világon nem történt - fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter. Egy méter magasságban állt pár napja a vörösiszap Devecseren, és úgy tűnik, a tiszai ciánmérgezés nagyságrendjét jócskán meghaladja a szennyezés. A több halálos áldozatot követelő tragédiát súlyosbítja, hogy óriási területet árasztott el az iszap, a falvak gyakorlatilag lakhatatlanná váltak.

Jelen esetben nem természeti katasztrófáról van szó, hanem egy létező cégről, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felelőssége is felmerül, lévén az ő szakembereik végezték a vizsgálatot. Ha ez bebizonyosodik, akkor a felügyelőség vezetőjének mielőbb be kellene nyújtania a felmondását és persze a környezetvédelemért felelős államtitkárnak is.

Persze van felelős: az eső, mert esett, és átázott a tározó fala, meg a szél, ami fújt, és rányomta a zagyot a tározó falára, a MAL pedig széttárja a kezét. A Mal Zrt. tulajdonosai között találjuk még Petrusz Bélát és Tolnay Lajost is, akik szintén a száz leggazdagabb magyar listáján szerepelnek". Tolnay és Bakonyi Zoltán nemcsak tisztségviselői, hanem áttételesen tulajdonosai is az évi több tízmilliárdos forgalmat bonyolító cégnek, amelynek Ajka melletti tározója hétfőn átszakadt. Az onnan kiömlő hatalmas mennyiségű vörösiszap legalább négy ember halálát okozta, a balesetben több mint 160-an megsérü ltek, a természeti károk felmérése még zajlik. A két cégvezető kedden Kolontáron azt mondta, hogy nem érzik magukat felelősnek a történtekért, bár a folyamatban lévő vizsgálatokra hivatkozva nem akartak beszélni arról, hogy mi is okozhatta a katasztrófát.










A vörösiszap az alumínium előállítás során használt eljárás mellékterméke. Az alumíniumgyártás során a bauxitot porrá őrlik, majd magas hőmérsékleten és nyomáson erős lúggal (nátriumlúg) reagáltatják, hogy kioldódjanak az alumíniumvegyületek. Az így keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel és szűréssel szétválasztják a fel nem oldott, nagy vastartalmú maradéktól, a vörösiszaptól. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő vas-oxid okoz, melyet számos célra, például vörös festékek színezőanyagaként használják fel. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2 tonna vörösiszap keletkezik. A vörösiszapot átmossák, és igyekeznek visszanyerni belőle a lúg jelentős részét, hogy újra felhasználják. A maradék vörösiszap azonban így is erősen lúgos állapotban kerül a tározókba.

A vörösiszap, a benne levő fémek miatt értékes másodlagos nyersanyagnak tekinthető. Ugyancsak nagy értéket képviselnek a benne levő ritkafémek. A vörösiszapot lehet hasznosítani, és a közeljövő fontos feladata, hogy ne csak gazdasági szempontok vezéreljék azt, hogy feldolgozzák-e vagy tárolják a vörösiszapot, hanem környezetvédelmi szempontok is.

A bauxitban és a vörösiszapban nemcsak veszélyesnek tűnő elemek, hanem az ipar számára fontos, de egyébként a Földön igen kis mennyiségben előforduló elemek is dúsulnak (pl. gallium, germánium, ritkaföldfémek). Ezek kinyerésére a vörösiszapból részben megoldott.

A vörösiszap nem mérgező, de a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A megszáradt (lúgos kémhatású!) vörösiszap a légutakba kerülve irritálja a légutakat. Szakemberek gyűjtik össze, illetve semlegesítő szerrel a lúgot megkötve és gipsszel egy kérget létrehozva a felületén megakadályozzák a lúg beszivárgását a talajba, illetve azt, hogy a szél elhordja a porát. Ideális megoldás a tározóból kikerült vörösiszap és a szennyezett talaj összegyűjtése és biztonságos tárolóba történő elhelyezése.

Ahol nagyon átitatódott a talaj felső rétege, ott bizonyos mélységekben biztos, hogy szükséges lesz a talajcsere. A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúg tartalma miatt szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. A Torna patak és folyómederben az alsóbb szakaszokon bekövetkező hígulás fokozatosan csökkenti ezt a hatást. A szennyezéshullám levonulása után a pH érték minden bizonnyal fokozatosan visszaáll a természetes 8,5 körüli értékre. Amikor a szennyezés teljes mértékben levonul a folyókon, és a vörösiszap utánpótlása is megszűnik, a folyók regenerációja lassan megkezdődhet. Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra.

A Motim Rt. 1934-ben kezdte meg a timföldgyártást,

és 2002 májusáig folytatta is. Az úgynevezett Bayer-eljárás alapján nyolcmillió tonna vörösiszap lerakására került sor 1981-ig, amikor is ez veszélyes hulladékká lett nyilvánítva.

Mosonmagyaróváron a timföldgyár privatizációjakor lényeges árcsökkentő tényező volt a környezeti károk felszámolásának átvállalása. Két éve megszűnt a timföldgyártás és a veszélyes hulladék termelése is, de a tulajdonosok a károk felszámolása helyett újabb veszélyes hulladékokkal terhelték meg a várost. Nem érthető, hogy a jutányos ár ellenére miért nem kezdték meg a környezetszennyezés felszámolását és további károk megakadályozását. A veszélyes anyag birtokosa az az rt., amelynek egyik fő tulajdonosa Gyurcsány Ferenc.

A gond nagy, mert az öt tárolóból négy nem rendelkezik védelemmel a leszivárgó anyaggal szemben., és az ötös kazetta még ma is működik, mint veszélyes

hulladék-tároló. Vörösiszapot már nem helyeznek el két Mosonmagyaróvárott, de maradt 8 millió tonna, helyette répcelaki fáradt olajat tüzelnek el, ami II. veszélyességi osztályba tartozik, miként a vörösiszap. Úgy, hogy a lakosság nem tud róla.

A tározóterek körül kialakított figyelő-kutak közül 19-et évente, további 12 kutat évente kétszer vizsgálnak.

A Dunántúl egyik fejtörést okozó ágazata az alumínium gyártás volt, hiszen a szovjet piac beomlása után az olcsó áramon termelt magyar alumínium - amiért cserében gépjárműveket kapott Magyarország - fontossága jelentősen csökkent és termelése nehézségekbe ütközött.

A privatizációs pénzek tehát elúsztak, a zagy, a szennyezett talaj, a cianidos iszap pedig itt maradtak. Aki az ukrán politikai eseményeket figy

elemmel kísérte az elmúlt években, az hallotta, hogy Juscsenkót dioxinnal mérgezték meg.

A dioxin (tetraklór-dibenzo-p-dioxin - TCDD) alattomos méreg, ez a vegyület a természetben nem fordul elő, az emberi, ipari tevékenység melléktermékeként jelenik meg, támadja az immunrendszert, rákkeltő, génkárosító hatású. Magyarországon a garéi hulladéktárolóban szabadult fel dioxin, amely helyszín szintén szintén a környezetkárosítás szimbólumává vált.

A furánról talán kevesebbet lehetett hallani, ez a vegyület nem híresült el annyira, mint súlyosan mérgező társa, viszont az alumínium-gyártás melléktermékeként ezzel az anyaggal is fertőzött lehet a környezet.

A vörösiszapot Magyarországon nem dolgozzák fel, hanem tározókban őrzik. Egyes tározók alján nincs vízzáró agyagréteg, és vannak fedetlen zagytározók - ilyen van a hétfői katasztrófa helyszínén is.

A tárolására többféle eljárás van: vagy völgygát mögé zárják, vagy sík terepen körtöltéseket építenek. Az ajkai tározó különlegessége, hogy a gát kifejezetten magas volt. Hazánkban összesen 55 millió tonna vörösiszapot tárolnak depóniákban. A vörösiszapot gátak mögé pumpálni egyszerű és olcsó megoldás, viszont a lehetséges környezeti károk és a rekultiváció nehézsége miatt világszerte változott e zagytározók kezelése. Egyes országokban a vörösiszapot először is dupla falú, agyaggal és műanyag fóliával bélelt tározókba helyezik, és a tározót becsatornázzák a könnyebb vízelvezetés érdekében. A vörösiszap így fokozatosan kiszárad, a vizet tisztítják és újrafelhasználják. Az eljárás bevezetése az alumíniumiparnak is megéri, hiszen csökken a környezeti kockázat és nő a tározó kapacitása.
A másik módszer a szárítás. Az indiai Indal alumíniumipari cég belgiumi üzemében például 1985 óta hat fázisban szárítják és szűrik a timföldgyártás maradékát, majd a tározót termőfölddel borítják. Ausztráliában egy cég tengervízzel kezeli a vörösiszapot, így lúgos kémhatása a 9-es érték körüli szintre szelídül.

mivel nincs kampánycsend...

SZÜRET ÉS LAKOMA

József Attila után - (még szabadlábon)

Húsz évre végre lettem én

fülkék ura, kemény legény

egér-

vezér.

Reszkessen mind a macskanép,

uralmuk volt itt épp elég:

böszme-

eszme.

Aki velem egyet nem ért,

fizetni fog mindenért:

ebül

repül.

Helyükre ül majd sok komám,

osztozik gazdag lakomán

éhes

méhes.

Nem jut a népnek több falat?

Ezért kell minden közfalat

NYENYI-

teni.

Nem ad a bank több maszlagot?

Rájuk csapok, oszt' jó napot!

blamázs

bagázs.

"Legyen itt minden nemzeti!"

Ki ellenáll felökleli

magyar (azaz Orbán)

agyar.

Narancsszín legyen minden éjjeli!

Ki tudná mindet átfesteni?

Viktor

piktor.

Ha ennek örül Antall úr,

hogy győzőnk semmit sem tanul

sekély

e kéj.

Én egész népemet fogom

megszerzett kétharmad jogon

hülyí-

teni.

* * * * *













* * * * *

“Óvakodj az Erő sötét oldalától! A harag, félelem, erőszak – ez mind az Erő sötét oldala, könnyű a csapdájába esni. S ha egyszer megkaparint magának, uralni fogja a sorsodat örökre, míg végül elereszt!“

* * * * *

zene!

Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára 1975-ben az UNESCO október 1-jét A Zene Világnapjának nyilvánította.

Az első Világnap tiszteletére írott köszöntője így hangzott:

„Kedves Kollégák, Barátaim!

Nagy örömmel tölt el, hogy idén, a Nemzetközi Zenei Tanácsban betöltött elnöki tisztem utolsó évében megnyithatom az első Zenei Világhetet és a Zenei Világnapot.
Szeptember 29. és október 5. között és főként a Zenei Világnap alkalmából október 1-jén az emberek legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják majd kifejezésre.
Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.
Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. Ehhez hasonlót láttunk már néhány városban: San Francisco-ban például, sőt a zajos New York-ban is, amikor a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a Manhattan és a Julliard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak a járókelőknek. A régi holland orgona-tekerőket, a nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.
Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. Valószínűleg tudomásuk van arról, hogy néhány éve egy kongresszusunkon Párizsban Witold Lutoslavski, a nagy lengyel zeneszerző javasolta, indítsunk mozgalmat, amely harcol az embernek a csendhez való jogáért. Azt szeretném, ha a csendnek e perceit követően utcákon, minden gyárban, otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene. Az előző napok eseményeinek elő kell készítenie a csúcspontot, a Zenei Világnapot.
Kérem Önöket, tegyenek meg mindent ezen esemény érdekében, mely nemcsak a zene, hanem a világ számára is fontos. Egyesek Önök közül talán koncertet adnak a Zeneművészek Nemzetközi Kölcsönös Segélynyújtási Alapja javára, mely intézményt - mint tudják - a zene ügyének előre haladása és megóvása végett hoztak létre és azért, hogy a zeneművészeket közelebb hozzák egymáshoz.

Yehudi Menuhin
(1975)

16 óra környékén a Nyugati aluljárójában Szilasi Alex zongoraművész Chopin darabokat (én főleg keringőket hallottam) adott elő remekül. A hatalmas metró-robaj, az áradó tömeg ellenére sokunknak okozott csodás élményt.

* * * * *

Budapest egyik legrégebbi vasúti pályaudvara, a Nagykörút melletti Nyugati a közhiedelemmel ellentétben nevét nem a földrajzi fekvéséről, hanem a vasúttársaságról kapta.
A mai épület közelében eredetileg álló első pályaudvart Pesti indóháznak nevezték. 1846-tól innen indult Magyarország első vasútvonala Pest és Vác között. Az idők során az indóház a növekvő vasúthálózat évről évre élénkülő áru- és személyforgalmát egyre kevésbé volt képes kiszolgálni. Mivel ekkoriban az antik görög-római építészet formakincsét felelevenítő klasszicista építészeti stílus volt a mértékadó, ennek jegyében építette Paul Eduard Sprenger császári mérnök a Magyar Középponti Vasúttársaság pesti állomásépületét.
Az első pesti pályaudvarnak nagyszabású vonatfogadó csarnoka volt, mely Polonceau-tartókkal épült. Időközben elkészültek a Nagykörút rendezési tervei, melynek útjában állt a pályaudvar. A tulajdonos Osztrák Államvasút Társaság elhatározta az indóház lebontását és egy új felépítését. A munkálatokat Klösz György fényképfelvételei is megörökítették.
Az új terveket az osztrák August de Serres építész és Gustave Eiffel cége készítette. A maga korában technikai bravúrosnak számító pályaudvar, mely a francia reneszánsz elemeit és a kortárs francia pályaudvarépítészet gyakorlatát követi, 1877. október 28-án nyílt meg.
A csarnok fesztávolsága 40m, eredetileg nyelvperonok közé helyezett, 2+3 vágányt fedett le, Polonceau-kötőkkel épült. Jellegzetes az állomástéri felőli üvegezett fal, a francia pályaudvarok architektúrájára jellemző ötszög formával. 1978-'88 között zajlott utoljára jelentősebb rekonstrukció a pályaudvaron. 1980-ban, a 3-as metróvonal épülésekor a Nyugati tér alatt aluljáró rendszert építettek és felüljárót emeltek mellette, emiatt lebontották a pályaudvar melletti, egykor kétes hírű szállodát, amelyet a népnyelv a pályaudvarról „Westend”-nek nevezett. Az elnevezés azóta a szomszédos bevásárlóközpont neveként él tovább.