2007. november 26., hétfő

Ahogy öregszem, egyre többet töröm a fejem a családunkon. Mármint a családfánkon.

Na persze nincs azon mit töprengeni, nem voltak közöttünk neves történelmi személyiségek, csak egészen egyszerű emberek. Ámbátor az anyai szépapám állítólag puszta kézzel szétmorzsolta a malomkövet.
Hm…

A legszebb családfa-rajz (ami inkább festmény) szerintem a Széchenyieké. Az egyik leszármazott készítette pár éve. Valamennyiüket egy gyöngyszem jelzi, alá írva a nevük, és hogy mettől meddig éltek.
Az egész azonban nem fa, hanem egy spirál, ami azt hivatott jelképezni, hogy a bizonytalan kezdetektől a reményteljes holnapig hogyan terebélyesedett a család.
Tényleg megrendítő, gondolom, Nagycenken még mindig ki van állítva.

Az én rajzom még eléggé hiányos.
Amit biztosan tudok, hogy apu révén bohémiai ősöket tudunk felmutatni, akiknek a címerében kék alapon három rózsa volt.
De indul a nyomozás...